2009. augusztus 20., 11:222009. augusztus 20., 11:22
Az is lehet, véletlenül kerül ebbe a pozícióba. Kezdetben nagy tamtammal beharangozza a saját oktatási reformját. Tipikusan a következőkből áll: 1. Az összes korábbi miniszter tévúton járt, tönkretette az oktatást, csak ÉN tudom megoldani a tanügy minden kérdését – ecseteli izgalomtól elcsukló hangon az első sajtótájékoztatón. 2. Fogadkozik, mi leszünk a világelsők e téren.
Vagy még ennél is jobbak. 3. Ezért kirúgjuk a régi rezsim összes emberét, és jönnek a mi szakértőink; hozzáadunk/elveszünk egy-egy évet az elemi/gimnáziumi/középiskolai/egyetemi/mesteri tanulmányi évekből; kidobunk/beteszünk pár tantárgyat; létrehozzuk/átalakítjuk/megszüntetjük a ciklusokat lezáró vizsgák rendszerét; megoldjuk az oktatók bérezését; felújítjuk az iskolaépületeket stb. Aztán benyújtja a világmegváltó törvényt, amelyet a pártok darabokra tépnek szét, toldoznak, foltoznak.
Közben a miniszter szembesül egy-két dologgal. A „szakértők” nagy része inkompetens, kirobban holmi diplomabotrány/kollégiumügy/ösztöndíjbaj a felsőoktatásban, ráadásul a záróvizsgák előtt a szokásos tanársztrájkot jelentik be a szakszervezetek újabb 50%-os fizetésemelést követelve, pénz pedig persze nincs. Idegesítő kérdésekkel nyaggatják mindenfelől. Hogy megnyugodjon, a miniszter kimegy terepre. Megdöbbenve látja, hogy a legjellemzőbb a régi, düledező épületben működő falusi iskola, ahol télen fűtetlen termekbe mennek be a helyettesítő tanár unalmas óráira a nem létező iskolai busz miatt kilométereket gyalogló gyerekek. Jelentős hányaduk el sem jut az érettségi közelébe.
Apropó érettségi. Mit számít, hogy a „kísérleti nyulaknak” halványlila gőzük sincs, pontosan miből fognak érettségizni pár hónap múlva? Nono, ez durva rágalom – így a tárcavezető –, hiszen a román nyelv és irodalom, igen, az biztos! A botrányokkal kísért érettségi/felvételi után a sokadik zűrös helyzettel bekövetkezik a vég. Az ellenzék frontális támadására a miniszter saját pártja előbb hezitál, majd végül egy pártfőmufti kisüti, hogy a tárcavezető a hibás azért is, mert Pistike nem érti az egyszeregyet. A kikészült minisztert végül kirúgják a kormányból, vagy ő dobja be a törülközőt, vagy jönnek a választások.
És jöhet az N+1-edik miniszter, aki nagy tamtammal beharangozza a saját oktatási reformját…
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.