2009. augusztus 27., 10:562009. augusztus 27., 10:56
Ha viszont mindezt nem rágcsálja el, vagy nem hajítja az első kukába, hanem gondosan összekuporgatja, akár nagyszüleink a garasokat, talán még sokra viszi. Újabban én is ráálltam a föníciai visszajáró mellett a természetes visszajárót is gyűjteni. Például a kasszásnők által az apró helyett kérdezés nélkül és szinte kapásból felkínált – amúgy fele annyit sem érő – rágógumit, ceruzaelemet, cukorkát, mentolosat és édeset, hosszúkás és gömb alakú lufit, kis nápolyi szeletet, fejfájás elleni tablettát, két szál nikotinmentes cigit, negyvenes szöget, fél méter pertliszalagot, radírgumit, postai bélyeget, golyóstollbetétet, kis tekercs fekete cérnát, nyolcas csavart, közepes méretű borítékot, cipőfűzőt, tasakocska instant kávét, papír zsebkendőt.
Ha jól belegondolok, egyszer, ha elfogy minden pénzem, de én mégis a féléves, 82 centis átmérőjű plazmatévémet egy újabb, trendibb és százvalahányas LCD-re szeretném cserélni, az öszszekuporgatott „aprónak” elegendőnek kellene lennie. Ha meg nem, megtoldhatom az addig még kilátásban lévő melltartóval, amit előreláthatóan egy kilós boltból fogok kapni az öltönyért fizetett összeg visszajárója fejében, esetleg egy fél ablaktörlővel, amit az új autóm mellé adnak, de felkínálhatok egy fél kiló, reumás bántalmakra kimondottan ajánlott iszapot is, amit a sósfürdő jegytépő nénije adhat vissza a belépőért fizetett árból. Esetleg felajánlom azt a néhány bevezetőoldalt Marx Tőkéjéből, amit egy Lenin-válogatás megvásárlásakor fogok visszakapni az egyik, aprópénzzel szintén nem rendelkező belvárosi antikváriumból.
Ha meg így sem elég, elmondom azt a Miatyánkot, amit a föníciaiak átkozása közepette a pap hadart el értem és bűnös lelkemért, amikor túl nagy bankóval fizettem ez évi egyházadómat és a templom perselye oly üres volt, hogy még azt a csekély régi százezresre rúgó resztlit sem tudta visszaadni. Ha meg az elárusító hölgyike igencsak szimpatikus, esetleg felkínálhatom nagyapám prosztataműtétjére szánt borítékjából a sebész által sokallt összeg visszajárójaként felajánlott félmell-megnagyobbítást. A másik fél mellére való szilikonadagot keresse csak ki szépen magának a másnapi bevételek visszatartandó resztlijéből.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.