2009. augusztus 27., 10:562009. augusztus 27., 10:56
Ha viszont mindezt nem rágcsálja el, vagy nem hajítja az első kukába, hanem gondosan összekuporgatja, akár nagyszüleink a garasokat, talán még sokra viszi. Újabban én is ráálltam a föníciai visszajáró mellett a természetes visszajárót is gyűjteni. Például a kasszásnők által az apró helyett kérdezés nélkül és szinte kapásból felkínált – amúgy fele annyit sem érő – rágógumit, ceruzaelemet, cukorkát, mentolosat és édeset, hosszúkás és gömb alakú lufit, kis nápolyi szeletet, fejfájás elleni tablettát, két szál nikotinmentes cigit, negyvenes szöget, fél méter pertliszalagot, radírgumit, postai bélyeget, golyóstollbetétet, kis tekercs fekete cérnát, nyolcas csavart, közepes méretű borítékot, cipőfűzőt, tasakocska instant kávét, papír zsebkendőt.
Ha jól belegondolok, egyszer, ha elfogy minden pénzem, de én mégis a féléves, 82 centis átmérőjű plazmatévémet egy újabb, trendibb és százvalahányas LCD-re szeretném cserélni, az öszszekuporgatott „aprónak” elegendőnek kellene lennie. Ha meg nem, megtoldhatom az addig még kilátásban lévő melltartóval, amit előreláthatóan egy kilós boltból fogok kapni az öltönyért fizetett összeg visszajárója fejében, esetleg egy fél ablaktörlővel, amit az új autóm mellé adnak, de felkínálhatok egy fél kiló, reumás bántalmakra kimondottan ajánlott iszapot is, amit a sósfürdő jegytépő nénije adhat vissza a belépőért fizetett árból. Esetleg felajánlom azt a néhány bevezetőoldalt Marx Tőkéjéből, amit egy Lenin-válogatás megvásárlásakor fogok visszakapni az egyik, aprópénzzel szintén nem rendelkező belvárosi antikváriumból.
Ha meg így sem elég, elmondom azt a Miatyánkot, amit a föníciaiak átkozása közepette a pap hadart el értem és bűnös lelkemért, amikor túl nagy bankóval fizettem ez évi egyházadómat és a templom perselye oly üres volt, hogy még azt a csekély régi százezresre rúgó resztlit sem tudta visszaadni. Ha meg az elárusító hölgyike igencsak szimpatikus, esetleg felkínálhatom nagyapám prosztataműtétjére szánt borítékjából a sebész által sokallt összeg visszajárójaként felajánlott félmell-megnagyobbítást. A másik fél mellére való szilikonadagot keresse csak ki szépen magának a másnapi bevételek visszatartandó resztlijéből.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.