2009. augusztus 21., 11:182009. augusztus 21., 11:18
A két állam vezetőinek gesztusa jelzi, mennyire veszik komolyan a területükön élő kisebbségek kultúrájának megőrzését és védelmét. A retorika szintjén igyekeznek hangsúlyozni, hogy elkötelezettek a kulturális sokszínűség mellett, ám más a helyzet, ha a konkrét tettekről van szó. Amíg a budapesti kormány tagjai megelégszenek azzal, hogy Bukarest vagy Pozsony szóban megnyugtatja őket, addig szívélyes a hangulat.
Ha azonban a magyar államfő kerül képbe, megváltozik a helyzet. Sólyom László ugyanis a Magyar Köztársaság első embereként több megnyilatkozásában is jelezte: a határok tiszteletben tartásával ugyan, de egységes nemzetben gondolkodik, és a kormány tagjainál gyakran sokkal élesebben és hangosabban bírálta a szomszédos országokban tapasztalt magyarellenes megnyilvánulásokat.
Ettől nemkívánatos ő a nyergestetői vagy a révkomáromi magyar ünnepi rendezvényeken, nem pedig az állítólagosan elmulasztott protokolláris bejelentkezések vagy a ’68-as csehszlovákiai bevonulás évfordulója miatt. A Sólyom pénteki látogatását övező pozsonyi felhördülésre utóbbi ugyan jó ürügyet biztosít, ám a szlovák kormány magyar ügyekben tanúsított eddigi magatartását ismerve biztosak lehetünk benne, hogy ha nem pénteken lenne a szomorú évforduló, akkor más indokot találtak volna.
Az már szóba sem kerül, hogy Szent István személye inkább kapocs kéne hogy legyen a két nemzet között, hiszen a szlovákok ősei is a magyar uralkodó által alapított országban alakulhattak nemzetté. Persze ez mellékes, ha a belpolitikai, gazdasági gondok elkendőzése végett ismét miniszterelnöki szinten működhet a magyarellenes uszítás. Ez ellen egy módon lehet most tüntetni: ha az államfő nem vesz tudomást a méltatlan rágalmakról, az alpári gyűlöletkeltésről, és – akárcsak márciusban – az akadályokat leküzdve csak azért is Révkomáromban ünnepel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok