2009. augusztus 21., 11:142009. augusztus 21., 11:14
Merthogy ő olvasta az újságokban, sőt hallotta a tévében is, hogy a derék környezetvédők azt mondták: nem is olyan mérgező a marosvásárhelyi kombinát füstje, igaz, hogy sárga, igaz, hogy túl közel van a vegyi üzem a városhoz, de biztosan csak képzeljük, hogy árt a szervezetünknek.
Mondom: könnyű neki, akihez menetrendszerűen, folyamatosan érkezik a fenyőgyanta illata. Persze én is olvasom a megnyugtató, szerintem a félrevezetésünket szolgáló környezetvédelmi jelentéseket, miközben reggel néha azt hiszem, hogy rám telepedett a divatos malacinfluenza. No meg figyelem, hogy egyre tömöttebbek, telítettebbek a várótermek a tüdőgyógyászati kezelőkben. Az allergológusok sem győzik fogadni a pácienseket, ami nem is csoda, hiszen ha jól tudom, csak kettő van belőlük Marosvásárhelyen.
Ebben a Kárpát-medence-szerte virágairól és tisztaságáról híres városban ma is fullasztó, homályos a levegő, mintha bűzös leplet terítettek volna fölénk. Olvasom, hogy „szegény” kombináttulajdonosoknak idén, az első negyedévben csak 2 millió lej volt a tiszta nyereségük, miközben tavaly a dupláját vágták zsebre, 4 millió lejt. Sajnáltatják magukat kellőképpen, de közben terveznek is. Úgy hallom, már 2015-ig elkészült a fejlesztési tervük.
Úgyhogy semmi remény. Majd ha én már alulról szagolom az ibolyát, a felszínen élők még akkor is fulladoznak majd a csípős kombinátszagtól, és bizonyára őket is nyugtatgatják majd az állami ökológusok. Miközben a most háziorvosoknak becézett körzeti orvosok már harminc évvel ezelőtt kimutatták, hogy a kombinát környékén légúti betegségben szenvedők száma sokszorosa, mint azoké, akik a távolabbi lakótelepeken tüsszögnek. De ez ma – úgy látszik – senkit sem érdekel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok