2009. augusztus 24., 07:432009. augusztus 24., 07:43
A feliratot látva, megvallom, nagyot nevettem, de aztán elgondolkodtam: vajon mi késztethette a hipermodern szemorvosi rendelők, illetve a szintén ott működő, világszínvonalú rákdiagnosztikai központ dolgozóit, hogy ahelyett, hogy a kórház nevét írnák ki az eddigieknél nagyobb betűkkel, inkább azt tartsák fontosnak kijelenteni, mi nem ebben az épületben található. Ilyen erővel akár azt is kiírhatták volna, hogy ők bizony nem műszaki bolt, zöldségkereskedés, sőt még csak nem is élményfürdő. Vajon a járóbeteg-ellátó átköltöztetése óta, néhány hónapja, hányan keresték náluk a belgyógyászatot, az endokrinológiát vagy az ortopédiát? Én meg, számtalan újságíró kollégával egyetemben vajon hányszor írtam már meg, hogy a poliklinika hová került, miért és hogyan?
Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni. Forgalmas helyeken, mondjuk piacokon, kórházak ajtaján, jelzőlámpáknál kellene táblákon hirdetni, hogyan változik a tanügyi törvény (már ha ezt biztosan tudnánk…), mit mondott a munkaügyi miniszter, milyen iratokra van szükség az útlevél igényléséhez, melyik politikus hogyan akarja megoldani a gazdaság égető problémáit, meg ehhez hasonlók. A magánklinika meg ahelyett, hogy eleve lebeszélné a potenciális pácienseket a betérésről, inkább felajánlhatna nekik egy glaukómavizsgálatot vagy éppen egy PET-CT-szkennelést, ha már elfáradtak idáig. Megérné: borsosak az áraik. Mert egy ilyen felirattal még úgy járhatnak, mint a viccbeli autós, aki egy éjjel az országút szélére húzott le kocsijával, hogy alhasson egy kicsit. Mikor már a harmadik kerékpáros kopogott be hozzá az ablakon, és riasztotta fel álmából, hogy megtudakolja, hány óra, nagyjából félóránként, hősünk kiragasztott a kocsiablakba egy papírlapot, amire nagy piros betűkkel ráírta: „NEM TUDOM, HÁNY ÓRA.”
Épp csak elszenderedett megint, amikor újabb biciklista kopogott be, és közölte: tíz perc múlva tizenegy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok