2010. január 21., 10:212010. január 21., 10:21
Persze, mifelénk ez nem meglepő, nemcsak a tanügyben, de a kórházakban, hivatalokban is bevett szokás, az üzletfelek pedig azzal nyugtatják magukat, hogy mindenki jól járt, tehát nem vétettek semmit embertársaik ellen. S ezek után el lehet gondolkozni azon, vajon az a tanár, aki annak idején egy disznóért átengedte azt a szerencsétlen vidéki fiút – akinek a szülei tele zsákokkal jöttek könyörögni az orvosi diplomáért –, belegondolt-e, hogy ennek a gesztusnak következményei is lehetnek?
Ha kinyitja egy reggel az újságot, s elolvassa, hogyan halt meg egy hatéves kisgyerek, akit a háziorvosa félrekezelt, eszébe jut-e, hogy lehet ő az a doktor, aki a fenti módon kapott szaktudását igazoló papírt? S az a tanár, aki hasonlóképpen pedagógusi diplomát szolgáltatott valamely arra nem méltó polgárnak, vajon találkozott-e már olyan anyukával, aki elpanaszolta, hogy gyereke most ötödikes, de a tudása valójában óvodásszinten mozog, mert a tanító nénije pusztán nemtörődömségből többet lógott, mint tanított, de bár egyáltalán ne ment volna iskolába, mert amit a gyerekek fejébe tömött is helytelen volt?
De, mint mindenre, erre is talált megoldást a rendszerünk: fel kell hígítani az egyetemeket, minél többen végezzék el, így nem lehet majd kiszűrni, ki vásárolta diplomáját, s ki kapta meg úgy, hogy egy „balett” szakra iratkozott. Most meg lehet pislogni kedves felsőfokú végzettséggel rendelkező társaim, az oklevelet ki lehet akasztani a falra, s el lehet menni készruhagyárba melósnak, mert ott több esély van fizetésközelbe jutni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok