2010. január 19., 10:282010. január 19., 10:28
A szociáldemokrata elnök azonban nem ilyen kategória, az ország egyik legnagyobb pártja vezetőjeként rá nagyobb felelősség hárul, mint másokra. Ne legyünk igazságtalanok: washingtoni nagykövetként, majd a Năstase-kormány külügyminisztereként Geoană nem teljesített rosszul, amióta viszont 2005-ben átvette a PSD irányítását, folyamatosan bizonyítja, túl nagy falat számára a tisztség. Hibázni persze mindenkinek szabad, a sorozatos baklövések azonban a politikában megbocsáthatatlanok.
Geoană egyaránt képtelen megfelelni a baloldali alakulatot reformálni kívánó, illetve a posztkommunista múlt megkövesedett ideológiáját képviselő, Iliescu fémjelezte szárny elvárásainak, gyengeségén túlmenően ugyanakkor olyan szarvashibákat követett el az államfő-választási kampányban, amelyek derékba törték karrierjét.
De tanulni sem képes önhibáiból: miután kihívóan grasszál a forradalom városában, a kommunistaellenes Temesváron, titokban ellátogat a kétes hírű médiamágnáshoz, majd napokig az államfőválasztás elcsalásáról beszél, ezúttal előáll az X-Aktákba illő összeesküvés-elmélettel, miszerint Băsescunak természetfölötti energiák, okkult erők bevetésével sikerült legyőznie őt. Semmi baj nincs az ezotériával, elvégre mindenki abban hisz, amiben akar, ám amikor vezető politikus ibolyakék pulóverekkel és titokba burkolózó, a rivális politikus megrendelésére az ellenfél energiáját elszippantó mágusokkal próbálja elhárítani magáról a kudarc felelősségét, akkor ott nagy baj van.
Nagy a gyanúm, hogy a PSD berkeiben az ibolyaláng-elmélet jelentette az utolsó cseppet a pohárban, és a párt belső energiái fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy a márciusi kongresszuson a fő baloldali ezoterikussal, Viorel Hrebenciuckal együtt az alakulat döntéshozói testületéből is kipenderítsék azt a pártelnököt, aki képtelen lemosni magáról az Iliescu által rásütött együgyűség bélyegét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok