2010. január 19., 10:282010. január 19., 10:28
A szociáldemokrata elnök azonban nem ilyen kategória, az ország egyik legnagyobb pártja vezetőjeként rá nagyobb felelősség hárul, mint másokra. Ne legyünk igazságtalanok: washingtoni nagykövetként, majd a Năstase-kormány külügyminisztereként Geoană nem teljesített rosszul, amióta viszont 2005-ben átvette a PSD irányítását, folyamatosan bizonyítja, túl nagy falat számára a tisztség. Hibázni persze mindenkinek szabad, a sorozatos baklövések azonban a politikában megbocsáthatatlanok.
Geoană egyaránt képtelen megfelelni a baloldali alakulatot reformálni kívánó, illetve a posztkommunista múlt megkövesedett ideológiáját képviselő, Iliescu fémjelezte szárny elvárásainak, gyengeségén túlmenően ugyanakkor olyan szarvashibákat követett el az államfő-választási kampányban, amelyek derékba törték karrierjét.
De tanulni sem képes önhibáiból: miután kihívóan grasszál a forradalom városában, a kommunistaellenes Temesváron, titokban ellátogat a kétes hírű médiamágnáshoz, majd napokig az államfőválasztás elcsalásáról beszél, ezúttal előáll az X-Aktákba illő összeesküvés-elmélettel, miszerint Băsescunak természetfölötti energiák, okkult erők bevetésével sikerült legyőznie őt. Semmi baj nincs az ezotériával, elvégre mindenki abban hisz, amiben akar, ám amikor vezető politikus ibolyakék pulóverekkel és titokba burkolózó, a rivális politikus megrendelésére az ellenfél energiáját elszippantó mágusokkal próbálja elhárítani magáról a kudarc felelősségét, akkor ott nagy baj van.
Nagy a gyanúm, hogy a PSD berkeiben az ibolyaláng-elmélet jelentette az utolsó cseppet a pohárban, és a párt belső energiái fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy a márciusi kongresszuson a fő baloldali ezoterikussal, Viorel Hrebenciuckal együtt az alakulat döntéshozói testületéből is kipenderítsék azt a pártelnököt, aki képtelen lemosni magáról az Iliescu által rásütött együgyűség bélyegét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok