2010. január 21., 10:232010. január 21., 10:23
De szembesülnie kell azzal is, hogy elavultak az orvosi műszerek, a sarki patikába szalasztják le gyógyszerért. Sok csalódást okoz a kórházi személyzet is: az orvosok, asszisztensek többségéről lerí, hogy nem motiváltak munkájuk elvégzésében. Ha nem élesztgeti borítékkal a motivációt a páciens, csak tessék-lássék foglalkoznak vele. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy jövedelmező vállalkozás egy-egy fizetős magánkórház megnyitása. A páciens azt érzi, ott legalább átlátható, kiszámítható, hogy mi mennyibe kerül, a legjobb szakemberek jobb műszerekkel, nagyobb odafigyeléssel foglalkoznak vele. A gond a fizetéssel van.
Az egészségügyi közellátó rendszert ugyanis az adók és járulékok befizetői tartják fenn valamennyi állampolgár számára. E rendszerbe bekerülve elvben ugyanannyi esélye kellene hogy legyen a gyógyulásra a nincstelennek, mint a milliomosnak. A fizetéses magánklinikákon pedig a pénztárca vastagsága szabja meg a gyógyulási esélyeket. A gazdaságban a versenyhelyzet kényszeríti ésszerű, hatékony működésre a szereplőket. A verseny az egészségügy bizonyos területein is a haladást szolgálja. Elpártolnak a páciensek attól a fogorvostól, aki elavult gépekkel dolgozik, ezért fájdalmasabb a fogfúrás.
A verseny szálait kellene tehát valahogy összedolgozni az esélyegyenlőség követelményével. És ez talán nem is lehetetlen. Ha ugyanis alaposabban megvizsgáljuk, kiderülhet, hogy egy hulló vakolatú állami kórházban sem kerül kevesebbe egy vakbélműtét, mint a magánkórházban. Ha az egészségbiztosító egyformán fizet a magánklinikának és a közkórháznak ugyanazért az orvosi műveletért, meglehet, már nem is lesz meghatározó a páciens pénztárcájának a vastagsága. A betegeknek akkor lesz jobb esélyük a gyógyulásra, ha a jelenlegi hiánygazdálkodást a túlkínálat váltja fel: ha magán- és állami klinikák versengenek azért, hogy meggyógyítsák a járulékokban befizetett közpénzen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok