2010. január 15., 11:502010. január 15., 11:50
A kezdeményezők valószínűleg még azt a napot is megátkoznák, amikor megszülettek, a politikai és sajtófelzúdulás elsöpörné őket, még örülhetnének, ha nem kerülnek börtönbe, az meg föl sem merülhetne, hogy szellemi elődeik szobra ténylegesen is álljon valamely köztéren.
Nos, mint annyi mindenben, Romániában ebben a témakörben is árnyaltabb a kép. Itt ugyanis nem hogy nem keresik fel fáklyákkal és vasvillákkal felfegyverzett spontán lincselőbrigádok azok otthonát, akik szobrot kívánnak állítani egy tömeggyilkos tábornoknak, de még a bíróság sem látja akadályát annak, hogy a kezdeményezés ellen indított perben születő jogerős ítéletig a szobrot felállítsák.
Ennek nyomán előfordulhat, hogy Marosvásárhelyen tényleg állni fog annak a Ştefan Guşă tábornoknak a szobra, aki 1989-ben a tömegbe lövetett Temesváron, hogy ezzel is szorosabbra fűzzék az 1990 márciusában már oly ígéretes úton elindult magyar–román kétoldalú kapcsolatokat a városban és az országban egyaránt. Az indoklás szerint Guşă valójában nemzeti hős, mert hogy 1989-ben egymaga akadályozta meg, hogy a szovjetek bevonuljanak Romániába. Már el is képzelem, ahogy román Dugovics Tituszként szétvetett lábbal megállt a Prut partján, készen arra, hogy ő maga rántsa mélybe az első T-72-es harckocsit, amely át merészel kelni – és mit ad isten, a szovjetek tényleg nem jöttek.
Az a tény, hogy amúgy eszük ágában sem volt jönni, most teljesen mellékes. Mint ahogy az is, hogy Guşă őpribéksége – amennyiben a 90-es években bekövetkezett sajnálatos elhalálozása nem akadályozza meg ebben – a katonai ügyészség állásfoglalása szerint néhány kollégájához hasonlóan ma legfeljebb akkor láthatná a Prut partját, ha eltávozást kapna azon büntetés-végrehajtási intézetből, amelyben a temesvári szerepléséért kirótt jogerős büntetését tölti. Persze a másik felet is meg lehet érteni. Kis nemzetnek kevés nemzeti hősre futja, úgyhogy aki van, azt meg kell becsülni. Még akkor is, ha nem az.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok