2010. január 15., 11:502010. január 15., 11:50
A kezdeményezők valószínűleg még azt a napot is megátkoznák, amikor megszülettek, a politikai és sajtófelzúdulás elsöpörné őket, még örülhetnének, ha nem kerülnek börtönbe, az meg föl sem merülhetne, hogy szellemi elődeik szobra ténylegesen is álljon valamely köztéren.
Nos, mint annyi mindenben, Romániában ebben a témakörben is árnyaltabb a kép. Itt ugyanis nem hogy nem keresik fel fáklyákkal és vasvillákkal felfegyverzett spontán lincselőbrigádok azok otthonát, akik szobrot kívánnak állítani egy tömeggyilkos tábornoknak, de még a bíróság sem látja akadályát annak, hogy a kezdeményezés ellen indított perben születő jogerős ítéletig a szobrot felállítsák.
Ennek nyomán előfordulhat, hogy Marosvásárhelyen tényleg állni fog annak a Ştefan Guşă tábornoknak a szobra, aki 1989-ben a tömegbe lövetett Temesváron, hogy ezzel is szorosabbra fűzzék az 1990 márciusában már oly ígéretes úton elindult magyar–román kétoldalú kapcsolatokat a városban és az országban egyaránt. Az indoklás szerint Guşă valójában nemzeti hős, mert hogy 1989-ben egymaga akadályozta meg, hogy a szovjetek bevonuljanak Romániába. Már el is képzelem, ahogy román Dugovics Tituszként szétvetett lábbal megállt a Prut partján, készen arra, hogy ő maga rántsa mélybe az első T-72-es harckocsit, amely át merészel kelni – és mit ad isten, a szovjetek tényleg nem jöttek.
Az a tény, hogy amúgy eszük ágában sem volt jönni, most teljesen mellékes. Mint ahogy az is, hogy Guşă őpribéksége – amennyiben a 90-es években bekövetkezett sajnálatos elhalálozása nem akadályozza meg ebben – a katonai ügyészség állásfoglalása szerint néhány kollégájához hasonlóan ma legfeljebb akkor láthatná a Prut partját, ha eltávozást kapna azon büntetés-végrehajtási intézetből, amelyben a temesvári szerepléséért kirótt jogerős büntetését tölti. Persze a másik felet is meg lehet érteni. Kis nemzetnek kevés nemzeti hősre futja, úgyhogy aki van, azt meg kell becsülni. Még akkor is, ha nem az.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok