2010. január 14., 10:562010. január 14., 10:56
Az első és legfontosabb, hogy egyáltalán önkormányzati határozattervezet szintjére juthat egy olyan kezdeményezés – Scorniceşti-en vagy Marosvásárhelyen, teljesen mindegy –, amelynek során emberek életéért felelőssé tett, és emiatt perbe fogott embernek szobrot emeljenek. Avagy ha úgy tetszik, olyan emberek szobrának a felállítása kerüljön terítékre, és – horriblie dictu! – nyerjen jogilag is érvényt, akik közvetlenül felelősek a Romániában 1989. december 22-én bukottnak hitt kommunizmus viselt dolgaiért.
Hiszen ha Ceauşescu volt az elsőszámú felelőse annak az emberéleteket követelő és tengersok kínt okozó rendszernek, amelyet Románia akkor huszonhárommilliónak mondott lakossága – mínusz a felső tízezer – főleg az 1980-as években elszenvedett – márpedig az volt –, akkor tábornokai, a szóban forgó Ştefan Guşă, Mihai Chiţac és Victor Atanasie Stănculescu is felelősek.
A második az, hogy a jelek szerint az ítészeknek sem jogi eszköze, de talán akarata sincs arra, hogy az ilyen szoborállításos buzgóságokat visszaverjék. Pontosabban a helyükre tegyék. Mert vagy elfelejtették, mi volt 1989. december 22-e előtt, és mi történt akkor például Temesváron, vagy egyszerűen fiatalok és tájékozatlanok, ami viszont nem menti fel őket a felelősség alól.
A harmadik pedig az egész ügynek az etnikai vonzata. Hiszen nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy egy magyar ügyvéd – ez esetben Kincses Előd, de a hírhedt Agache-perben szintúgy bukott Frunda György – a jelek szerint soha nem fog nyerni ilyen természetű és horderejű ügyben. Hiszen a képlet egyszerű: Romániában sokkal erősebb az alkotmányában is rögzített nemzetállami mivolt építése, mint a jogállamé, a marosvásárhelyi szoborállítás márpedig ebbe a forgatókönyvbe illeszkedik. És azt se feledjük, hogy a mai román nemzettudatnak – a moszkovita agymosásos Dej-korszakot követő – kialakításában, megerősödésében maga – a sokak által emiatt is visszasírt – Ceauşescu játszotta a fő szerepet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok