• Vélemény

„A kormányátalakításról nem beszélni, hanem végrehajtani kell” – fújja egy ideje Emil Boc miniszterelnök, mint a pereces, valahányszor újságírók nekiszegezik a miniszterek cseréjére vonatkozó kérdést. Márpedig a nyári hónapokban szinte nem telt el nap anélkül, hogy a sajtó ne cikkezett volna arról, éppen melyik tárcavezetőnek áll ki a kabinetből a szekere rúdja, sőt magukra valamit is adó internetes portálok elengedhetetlen kvízjátéka lett a „te...

A minap azon gondolkodtam el, vajon mennyit kéne itt Kolozsváron cigánykodnom – nem véletlenül választva ezt a kifejezést –, hogy valaki pénzt nyomjon a kezembe, és hazaküldjön. Sőt arra a kompromisszumra is hajlandó lettem volna, hogy csak a jegyemet fizessék, sőt a repülőt is gyorsvonatra cseréltem volna. De én nem értek ehhez az életmódhoz, ahogy a franciák sem értenek a romátlanításhoz.

Bár a franciaországi elnökválasztásokig még sok van, az országban mégis politikai kampány zajlik, amelynek főszereplői – vagyis inkább eszközei – a kelet-európai cigányok. Nicolas Sarkozy elnök a – részben roma – bevándorlók által elkövetett rendbontások miatt új közbiztonsági programot hirdetett, amelynek részeként felszámolják az illegális cigánytáborokat, és hazaküldik azon táborlakókat, akik nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel és...

A hír szent, a vélemény szabad – szoktuk mondani újságíróberkekben, s a magára valamit is adó újságíró igyekszik is ezt betartani. Magyarán ez azt jelenti, hogy igyekszünk különválasztani a hírértékű információkat a véleménytől, vagyis az újságíró nem keveri bele a saját véleményét a híranyagba, hanem a külön erre kitalált véleményműfajokban írja meg a külön erre a célra létrehozott rovatokban.

Hiába a magyar–román együttműködés elmélyítésére irányuló kezdeményezések, továbbra is rendületlenül uszítanak azok, akiknek tevékenysége eddig is a nemzetiségi ellentétek szításában merült ki.

Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! – írta József Attila, és intését meglepő módon épp a világ túlsó felén fogadták meg. Egy ausztrál tanár ugyanis a kreativitás fejlesztésére vonatkozó iránymutatások jegyében komoly házi feladatot adott fel tanítványainak: olyan terrortámadás tervét kellett kidolgozniuk, amelynek a lehető legtöbb ártatlan ember esik áldozatul.

Augusztus van. Márpedig ha augusztus, akkor csillaghullás. Ennek örömére valamelyik este kivittem egy lavór vizet az udvarra a horgászszékem elé, hogy összekössem a kellemest a lábmosással. Nem volt szükség sem csalira, sem horgászbotra, nem kellett csendre intenem a tücsköket vagy a közelben táborozó „manelistákat”. A csillagászás olcsó és kényelmes sport. Nincs más dolga az embernek csak bámulni az eget.

Az 1989-es rendszerváltás óta fungált román kormányok egytől egyig alapvető célkitűzésként kezelték a bürokrácia felszámolását, amely valahol mindig kiemelt helyen, közvetlenül a korrupció elleni harc után szerepelt a hangzatos programokban. Ezek a próbálkozások aztán több-kevesebb sikerrel jártak: számos állami intézménynél nem kell már napokig, hetekig kilincselni egy-egy engedély, jóváhagyás, bizonylat kiváltásához, jó ideje otthonról,...

Közelebb hozta-e a politikát a néphez az egyéni választókerületes rendszer? A négyéves parlamenti ciklus feléhez közeledvén immár nem haszontalan feltenni a kérdést. Két évvel ezelőtt ugyanis az volt a legnyomósabb érv a választási rendszer reformja mellett, hogy a politika eltávolodott a választóktól.

Nagyon halkan, de bevallották: az Európai Bizottság 70 éves nyugdíjkorhatárt óhajt középtávon (2030-ra). Merthogy nem akarunk meghalni túl korán, és keveset (?) dolgozunk. A mostani nyugdíjasok ugye az ún. állami nyugdíjat az aktív dolgozóktól levont járulékból kapják, ők pedig nyugdíjukat a majdani munkavállalók levonásaiból fogják kapni, nem a mostani saját befizetéseikből.

Tulajdonképpen várható volt, hogy a magyar állampolgárság megszerzését megkönnyítő jogszabály megszavazását egyesek saját politikai céljaikra próbálják majd felhasználni. Amit azonban Szepessy Zsolt monoki polgármester kitalált, az már igencsak meredek.

A cirkuszban lángnyelő, kardnyelő és pénznyelő szokta ámítani a közönséget, én magam szálkanyelővé lettem. Igazán nem nagy mutatvány, csak be kell fizetni reggel hatkor a tóra, egész nap fonnyadni a tűző napon, majd valamikor estefelé beakad egy közepes ponty. Mindenki örül, tapsol, hazamegy. Telik-múlik az idő, aztán este hazamenet a ponty a sütőben vár, már nem olyan virgonc, mint amikor kifelé húztam a vízből, de még mindig van ereje visszaütni.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaha is kiderül, valóban kémtevékenységet folytatott-e Gabriel Grecu román diplomata Oroszországban. A hasonló incidenseket – lásd a tíz, az Egyesült Államokban leleplezett „alvó” orosz kém hazatoloncolását és négy amerikai kémre való kicserélését – általában a nyilvánosság minimális bevonásával, a kétoldalú kapcsolatok súlyos csorbulásának következménye nélkül szokták rendezni az érintett országok.

Megkönnyebbülés számomra, hogy már nagyon rég nem kedves nővérként teszem hasznossá magam és keresem a kenyérre valót. Nem azért, mert amíg a kórházban dolgoztam, folyton cibálták a hajam. Pedig cibálták. A tébolydában az ápoltak delíriuma általában abban nyilvánult meg, hogy halaszthatatlanul, panyókára vetett csíkos pizsamában megpróbálták elhagyni az intézményt. Az én hivatásom többek között eme elemi szabadságvágy nyirbálása és az ispotály...

Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani – mondja Fülig Jimmy Rejtő Jenő klasszikus regényében. A kijelentést most úgy parafrazálhatjuk: nem lehet minden, külföldre utazó romániai cigány mellé rendőrt állítani.

Márpedig Beethoven egy kutya, Michelangelo pedig számítógépes vírus. Legalábbis egy amerikai felmérés szerint, amelyben azt vizsgálták meg, milyen általános műveltséggel rendelkeznek az elsőéves egyetemi hallgatók.

Kolozsvár, 1999. Egy város, ahol a Mátyás-szoborcsoport tövében – a ló farkánál – piros-sárga-kékre festett padok között adtak találkát egymásnak magyar egyetemisták tucatjai.

Még nem tudni, hogy rejt-e vagy sem emberi holttestmaradványokat a hírhedt politikai titkosrendőrség Kolozs tartományi volt székházának egyik rejtélyes cellája. Erre napokat, talán heteket is kell még várni, de biztos, hogy a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet (IICCR) kutatói nem járhatnak tévúton.