2010. szeptember 16., 11:082010. szeptember 16., 11:08
Ez a legenda az első száraz nyár során szertefoszlott, amikor tükörrel vezettük be a napsugarakat a kút mélyébe, hogy megnézzük, hol áll a vízszint. Bár ekkor sem azon csodálkoztam, hogy nem láttam boszorkányt, hanem rájöttem, nincs is olyan hosszú bot, ami felérne a kút pereméig. A mai napig mély titok övezi azt a szólást, miszerint ha nem tudsz mit kezdeni valamivel vagy valakivel, akkor azt kérdezed: mit csináljak, tegyem füstre?
Ezen sokszor elgondolkodom, s bár van egy halovány sejtésem, hogy a szalonnával és a füstölővel lehet kapcsolatban, mégsem véltem ezt soha a megfelelő megoldásnak. A mesék intrói és a végük is igen elgondolkodtatóak voltak számomra, egyszerűen nem értettem, a kurta farkú malac (ami szerintem csak göndör) miért kell, hogy kerekerdőben lakjon, és hol kapott üveghegyeket, amit még meg is mászott, ki tudja, miért. És a vége, hát, azt a borpazarlást, ami Hencidától Bonchidáig folyt, egyszerűen érthetetlennek tartottam, nem beszélve arról, hogy miért kell folyton a mulandóságot emlegetni, ha egyszer Happy End a vége. Bezzeg, azon sosem gondolkodtam el, Piroska és a nagymama hogy kaptak levegőt a farkas hasában, aki ráadásul egy gyomorműtétet is túlélt. A legelgondolkodtatóbb számomra mégis a gálickő volt. Elképesztő elméleteket gyártottam, hogyan tudnám én megszerezni ezt a kincset, ami nagymamámnak sose sikerült römizés közben (mikor nem ment a játék, mindig emlegette: na, ebből sem lesz gálickő), majd elképzeltem, milyen emberfeletti varázserővel leszek megáldva, ha birtokomban lesz a drágakő.
A későbbiekben egyre több képtelen szófordulatot hallottam, és használtam is, s már meg sem próbáltam értelmezni őket. Nem úgy, mint az a temesvári aszszisztensnő, akinek a borzalmas cselekedetéről szólnak a hírek. Az illető ugyanis annyira megelégelte egy újszülött csecsemő sírását, hogy ragtapasszal szorította hozzá a cumit a kicsi szájához. Ezentúl óvakodom majd, ha valaki azt mondja, ha sokat nyüzsögsz, hozzákötlek az asztal lábához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok