2010. szeptember 20., 10:252010. szeptember 20., 10:25
Lista készült a kihágásainkról. Nagylelkűségéről is bizonyságot tett azonban a szakember, mert nem toldotta meg büntetéssel a kiadásainkat, sőt még a gázcsapot sem zárta el a házunk falán. Beérte annyival, hogy határidőt szabott a hiányosságok kiküszöbölésére.
A gázkazán ellenőriztetésével kezdtük a felzárkózást a törvénytisztelők sorába. Amikor csekély 320 lej ellenében a kazánátvizsgáló szakember megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, még ki is húztam magam. Az viszont fölöttébb meglepett, hogy a gázszivárgás-érzékelő ügyében ez a szaki radikálisan más véleményt képviselt.
„Amikor nálunk akarták felszereltetni, úgy kirúgtam őket, hogy a lábuk sem érte a földet – magyarázta a szakember. – Ezt csak azért kérik, hogy tudjanak munkát adni a gázszerelőknek, tudjanak pénzt kicsikarni az emberektől. Különben sem érnek semmit a hazai kereskedelemben kapható érzékelők.” Többnapi internetes keresgélésbe, telefonálgatásba tellett, míg az országos energiahatóság közönségszolgálati irodájától sikerült megtudni: mégiscsak van egy jogszabály, amelyik előírja a gázdetektor kötelező használatát, ha a lakásnak termopánablakai vannak. Így hát újabb 220 lejes kiadással a konyhába két korondi tányér közé felkerült a gázdetektor.
A művelet azonban aligha hatott megnyugtató módon a család lelkiállapotára. A konyhában ugyanis röviddel ezután egyre határozottabban kezdett érződni a gázszag, ami korábban – az ellenőrzések és biztonsági beavatkozások előtt – sohasem volt tapasztalható. A bekopogó szomszédok első szava is az volt: „Jé, milyen gázszag van nálatok!” A gázdetektor ott virított a korondi tányérok között, és meg se mukkant. Mire egy kihívott szerelő megállapította, hogy bizony a sok beavatkozás nyomán jócskán kezdett szivárogni a gáz a kazán bemenetelénél, egy látogatónk is megfejtette a feladványt: „Ez biztosan úgy működik, hogy ha érzed a gázszagot, neked kell megnyomnod a gombot, mely bekapcsolja a vészjelzéseket, és elzárja a gázcsövet”. Nevetve jegyeztem meg: „Persze hogy úgy. Ez a fapados változat.”
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.