Orvfestés

Ez pedig mindeddig kitűnően ment annak ellenére is, hogy a falakon tízéves festés virított. De hát ha egy nő valamit a fejébe vesz, az észérvek nagyjából annyit használnak, mint halottnak az aszpirin. Így megtörtént a kapcsolatfelvétel egy mesterrel, ami végül amolyan harmadik típusú találkozássá fajult, áthidalhatatlan kommunikációs problémákkal. Mi ugyanis azt a mondatot, hogy „Kérnék szépen 30 lejt taxira, hogy elhozhassam a létrámat, egy órán belül itt vagyok”, szó szerint értelmeztük. Ez azonban hiba volt, mert, mint utólag kiderült, úgy kellett volna értelmezni, hogy „Kérek harminc lejt, hogy elihassam, aztán három óra múlva talajrészegen, létra nélkül térjek vissza”.

Mivel úgy értékeltük, nincs sok remény arra, hogy a kommunikáció javuljon, megszakítottuk a kapcsolatot. Majd következett az újratervezés. Az új mesterek szerencsére azonnal ráértek, mi csupán egy feltételt szabtunk: hogy fokozatosan, egy nap-egy helyiség ütemben dolgozzanak, hogy legyen időnk a munka mellett kipakolni és visszarendezni a szobákat. Na, ehhez képest szembesültünk azzal, amikor kevéssel éjfél előtt hazaértünk, hogy az egész lakás ki van festve, a holmijainkat pedig a szobák közepére betolt bútorokra halmozták, meglehetősen lazán értelmezve az „idegenek személyes tárgyaival óvatosan bánunk, különös tekintettel arra, ha törékenyek, és vigyázunk, hogy ne legyen az összes cipőjük, kabátjuk és egyéb használati tárgyuk festékes” elvét.

Mint a lakás tulajdonosától megtudtuk, a sietség oka az volt, hogy másnapra már újabb megrendelést vettek föl. Aminek az lett az eredménye, hogy a nappali mennyezetén például sikerült a festőhenger szélességének megfelelő sávokat kialakítani, egyikbe több festék jutott, a másikba kevesebb, így bármikor ki lehetne nevezni atlétikai futópályának, amint feltalálják a megfelelő tapadóképességű futócipőket. Persze minden rosszban van valami jó, így az orvfestésben is. A párom két nap intenzív ideggörcs és ugyanannyi ideig tartó takarítás után kijelentette, hogy egy ideig nem akar mestereket látni a házban. Már épp fellélegeztem, amikor hozzátette: bár a nappali mennyezetével azért mégsem ártana csinálni valamit...