2010. szeptember 23., 11:312010. szeptember 23., 11:31
„Ügyes!” – helyeseltem, közben hízott a májam, hogy lám-lám a hajdani nevelés gyümölcse beérett. Ugyanis mindkét gyerekemet kiskoruk óta arra neveltem, hogy ne szemeteljenek kirándulásaik során, hanem kis zacskóba csomagolva hozzák haza a hátizsákban a hulladékot. Haza is hozta/hozza rendszeresen mindkettő.
Most pedig lám, a fiam éppen arra készül, hogy barátaival együtt takarítson azok után, akiket a szüleik nem neveltek arra, hogy ne szemeteljenek a környezetükben. Míg ezen morfondíroztam, szép csendesen fel is idegesítettem magam, mert rájöttem, hogy olyanok, akik szemetelnek mindenfelé, ahol eljárnak, lényegesen többen vannak, mint az olyanok, mint a fiam és barátai, akik nemhogy nem szemetelnek, hanem még arra is hajlandók, hogy a más szemetét begyűjtsék. „Nincs ez így jól!” – mondtam a macskának, mire ő helyeslően dorombolt, aztán azon kezdtem töprengeni, hogy nekem is el kellene mennem valahová takarítani. Latolgatva a lehetőségeket rájöttem, hogy bármennyire akarnám is, teljesen kivitelezhetetlen, hiszen a hétvégémet már rég teljesen betábláztam. Közben míg mindezen lamentáltam, egy újabb üzenet érkezett ugyanazon a közösségi oldalon, ahol a fiammal cseverésztem.
Ezúttal egy kedves fiatal barátnőm szólított fel arra, hogy csatlakozzam az autómentes naphoz. Kérdeztem tőle, miben áll ez, mire a lány elmagyarázta, hogy ehhez az akcióhoz egyszerű csatlakozni, mindössze annyit kell tennem, hogy a garázsban hagyom az autót és kerékpárral vagy gyalogosan közlekedem azon a napon. Mert ezzel rengeteg üzemanyagot lehet spórolni világszinten, arról nem is beszélve, hogy mennyire jótékony hatással lesz a légkörre az, hogy egy napig nem szennyezik kipufogógázokkal. Nagyszerű – csillant fel a szemem – végre egy akció, amihez lazán csatlakozhatom! Meg is mondtam az ismerősnek: mivel nincs autóm, azután is a legtöbbet gyalogosan közlekedem. Azon a napon meg kiváltképp gyalogosan fogom róni az utcákat. Csak vegye már észre valaki, mennyire környezettudatosan élek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok