2010. szeptember 13., 10:152010. szeptember 13., 10:15
Ahogy az illik, a felezés bajnoka az ország első embere. Miután május elején bejelentette a negyedelést, júliusban lekanyaríttatott egy újabb szeletet. De – szerinte – még így is túl sok maradt a zsebünkben, s mivel nem híve a félmegoldásoknak, félvállról odavetett egy „jó tanácsot” alázatos népének: igyekezzék mindenki maga boldogulni (ahogy tud), ne várjon másoktól segítséget. Különösen ne az államtól!
Vagyis? De hisz ez csak egy fél tanács: mert ha én nem várhatok az államtól semmit, akkor milyen jogon vár el az állam éntőlem bármit is?! És helyben elhatároztam, hogy se fél pénzt, se negyedet… se bátran, se félszegen adni nem fogok. Csakhogy félő, hogy a (fél)kutya sem fog megkérdezni, adok-e, vagy sem, mert elveszik tőlem. Negyedét, felét, amennyit éppen akarnak. Elveszik tőlem, tőled, tőlünk, tőletek. Mert tőle, tőlük akár fel is fordulhatunk, a fél kezük fél kisujját sem mozdítják értünk. Örüljünk, hogy fél szemmel még nézhetjük a félibábot. És félálomban még számigálhatjuk, hogy mi maradt, mi marad egészben az életünkből.
Fél perc alatt sikerült kiszámolnom, s lehet, hogy csak félválasznak tűnik, de több nem tellett tőlem: folyamatosan sarcolt, lassan fél fogunkra sem elég jövedelmünkből már csak a jövőtől való félelemre futja. Mert ez az egyetlen olyan „csoda”, hogy minél többet vesznek el tőlünk, a félelmünk egyre nagyobb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok