2010. szeptember 13., 10:152010. szeptember 13., 10:15
Ahogy az illik, a felezés bajnoka az ország első embere. Miután május elején bejelentette a negyedelést, júliusban lekanyaríttatott egy újabb szeletet. De – szerinte – még így is túl sok maradt a zsebünkben, s mivel nem híve a félmegoldásoknak, félvállról odavetett egy „jó tanácsot” alázatos népének: igyekezzék mindenki maga boldogulni (ahogy tud), ne várjon másoktól segítséget. Különösen ne az államtól!
Vagyis? De hisz ez csak egy fél tanács: mert ha én nem várhatok az államtól semmit, akkor milyen jogon vár el az állam éntőlem bármit is?! És helyben elhatároztam, hogy se fél pénzt, se negyedet… se bátran, se félszegen adni nem fogok. Csakhogy félő, hogy a (fél)kutya sem fog megkérdezni, adok-e, vagy sem, mert elveszik tőlem. Negyedét, felét, amennyit éppen akarnak. Elveszik tőlem, tőled, tőlünk, tőletek. Mert tőle, tőlük akár fel is fordulhatunk, a fél kezük fél kisujját sem mozdítják értünk. Örüljünk, hogy fél szemmel még nézhetjük a félibábot. És félálomban még számigálhatjuk, hogy mi maradt, mi marad egészben az életünkből.
Fél perc alatt sikerült kiszámolnom, s lehet, hogy csak félválasznak tűnik, de több nem tellett tőlem: folyamatosan sarcolt, lassan fél fogunkra sem elég jövedelmünkből már csak a jövőtől való félelemre futja. Mert ez az egyetlen olyan „csoda”, hogy minél többet vesznek el tőlünk, a félelmünk egyre nagyobb lesz.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.