2010. szeptember 15., 10:322010. szeptember 15., 10:32
De míg a lengyelek és a magyarok egyenrangú felekként szövetkeztek, Románia korántsem volt egyenrangú fél Franciaországgal. Azzal, hogy magát frankofón (franciául beszélő) országnak tekintette, elfogadta, hogy a francia érdekszféra része: úgy táncol, ahogy Párizsban fütyülnek. A kötelékből persze Bukarest is bőséges hasznot húzott. Enélkül aligha sikerült volna annak idején megszereznie Erdélyt vagy legutóbb az Európai Bizottság egyik legfontosabb tisztségét: a mezőgazdasági biztosi széket.
Nos, ilyen előzmények után aligha lehetett számítani a romakérdés miatti román–francia összefejelésre. Arra, hogy éppen a hűséges csatlós, Bukarest okoz majd gondot a Sarkozy-kormányzatnak. Mert kétségkívül, Párizs kellemetlen helyzetbe került az uniós színtéren: immár bizonyíthatóan etnikai diszkriminációt alkalmazva zsuppolja haza a romániai romákat. Már a szintén frankofón luxemburgi Viviane Reding igazságügyi biztos is kénytelen volt diszkrimináció miatti jogi kötelességszegési eljárást kilátásba helyeznie Franciaországgal szemben. Márpedig a francia kormányzat aligha jöhet ki jól ebből a történetből. Az utazás szabadsága ugyanis az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve. A román álláspont, mely szerint ez a jog megilleti a romániai romákat is, teljesen megalapozott.
Párizs most szembesül annak a következményeivel, hogy Románia annak idején nem érdem szerint csatlakozott az Európai Unióhoz. Úgy vették fel, hogy korábban nem készítette el a házi feladatait: hozzá sem látott a társadalom perifériájára szorult etnikai, szociális közösségek felzárkóztatásához, nem tette hitelessé és működőképessé az igazságszolgáltatását, nem szorította vissza a korrupciót, nem alakította át a mezőgazdaságát. Ha nem történik Romániában valami radikális változás, a meg nem oldott bukaresti házi feladatok egyre több gondot okoznak majd Európa kancelláriáinak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok