2010. szeptember 22., 11:242010. szeptember 22., 11:24
Nos, eszemben sincs holmi rágcsálókhoz hasonlítani a romániai politikai elit képviselõit, ellenben nem lehet nem észrevenni, ahogyan a hazai közélet szereplõin úrrá lett a lemmingekéhez hasonló kollektív öngyilkossági hajlam.
A legeklatánsabb példát minderre a bukaresti parlament tegnapi ülése szolgáltatta, amelynek körülírására nagyon sok jelzõ lenne alkalmas, a legtalálóbb azonban talán mégis az ingyencirkusz. Mármost egyetlen demokratikus országban sem várja el a választópolgár – hacsak nem most jött le a falvédõrõl –, hogy a közképviseletet gyakorló hatalompárti és ellenzéki politikusok teljes egyetértésben, a kölcsönös tisztelet jegyében munkálkodjanak a közjó, a társadalom elõrehaladása érdekében.
Nem, a vitáknak természetesen helye van, ütköztetni kell az álláspontokat, hiszen senki sem letéteményese az abszolút igazságnak és a legjobb megoldásnak. Csakhogy a román politikai osztály képviselõibõl teljes mértékben hiányzik a kompromisszumkészség – pontosabban csak akkor mûködik az egyetértés, a politikai átjárás, amikor mindezt a közvetlen politikai haszon, a személyes és csoportérdekek megkövetelik.
Két éve mindenki számára világossá vált ebben az országban, hogy a globális válság hatványozottan fogja sújtani a kommunizmus, majd a rablóprivatizáció és a vadkapitalizmus terhét nyögõ román gazdaságot, konkrétan azonban senki nem tett ellene. Sõt amikor az államfõ apokaliptikus képet fest a hazai szociális és egészségügyi ellátórendszer jövõjérõl, és bejelentést tesz az újabb hitelfelvételrõl, kormány és ellenzéke tolvaj-gazemberezi egymást, és a kilábalás esélyeinek megteremtése helyett büntetõfeljelentéssel fenyegeti a másikat. Ez a bukaresti tömeghisztéria kísértetiesen hasonlít arra, amikor az állat – látva, hogy visszafelé már nincs menekvés – önpusztító ösztöntõl hajtva rohan elõre, a vesztébe.
Csakhogy a lemming legalább tud úszni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok