2010. szeptember 22., 11:242010. szeptember 22., 11:24
Nos, eszemben sincs holmi rágcsálókhoz hasonlítani a romániai politikai elit képviselõit, ellenben nem lehet nem észrevenni, ahogyan a hazai közélet szereplõin úrrá lett a lemmingekéhez hasonló kollektív öngyilkossági hajlam.
A legeklatánsabb példát minderre a bukaresti parlament tegnapi ülése szolgáltatta, amelynek körülírására nagyon sok jelzõ lenne alkalmas, a legtalálóbb azonban talán mégis az ingyencirkusz. Mármost egyetlen demokratikus országban sem várja el a választópolgár – hacsak nem most jött le a falvédõrõl –, hogy a közképviseletet gyakorló hatalompárti és ellenzéki politikusok teljes egyetértésben, a kölcsönös tisztelet jegyében munkálkodjanak a közjó, a társadalom elõrehaladása érdekében.
Nem, a vitáknak természetesen helye van, ütköztetni kell az álláspontokat, hiszen senki sem letéteményese az abszolút igazságnak és a legjobb megoldásnak. Csakhogy a román politikai osztály képviselõibõl teljes mértékben hiányzik a kompromisszumkészség – pontosabban csak akkor mûködik az egyetértés, a politikai átjárás, amikor mindezt a közvetlen politikai haszon, a személyes és csoportérdekek megkövetelik.
Két éve mindenki számára világossá vált ebben az országban, hogy a globális válság hatványozottan fogja sújtani a kommunizmus, majd a rablóprivatizáció és a vadkapitalizmus terhét nyögõ román gazdaságot, konkrétan azonban senki nem tett ellene. Sõt amikor az államfõ apokaliptikus képet fest a hazai szociális és egészségügyi ellátórendszer jövõjérõl, és bejelentést tesz az újabb hitelfelvételrõl, kormány és ellenzéke tolvaj-gazemberezi egymást, és a kilábalás esélyeinek megteremtése helyett büntetõfeljelentéssel fenyegeti a másikat. Ez a bukaresti tömeghisztéria kísértetiesen hasonlít arra, amikor az állat – látva, hogy visszafelé már nincs menekvés – önpusztító ösztöntõl hajtva rohan elõre, a vesztébe.
Csakhogy a lemming legalább tud úszni.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.