2010. szeptember 17., 11:242010. szeptember 17., 11:24
A székely keresztapaként elhíresült, Csíkszeredát és környékét hosszú éveken keresztül rettegésben tartó vállalkozó első, 2004-ben bekövetkezett őrizetbe vétele egyfajta társadalmi felszabadulást, leplezetlen örömöt váltott ki Hargita megyében. Joggal, hiszen a vezető beosztású rendőröket, pénzügyőröket, ügyészeket az ujja – pontosabban a pénztárcája – körül forgató Csibi uralma idején senki sem érezhette magát biztonságban a régióban.
Nem tudni, hogy a Neptun-birodalom szétesése óta eltelt, többnyire letartóztatásban eltelt hat esztendő alatt Csibi milyen mértékben értékelte át korábbi, a törvények áthágására és az embertársaival való békés együttélés felrúgására alapozott életét, megbánta-e bűneit, az viszont tény, hogy az igazságszolgáltatásnak bőven lett volna ideje ítéletet hirdetni az üzletember valamennyi, a Btk. számos paragrafusának hatálya alá eső ügyében. Leginkább ez tölti el aggodalommal az átlagpolgárt, akinek alaposan szertefoszlik a romániai igazságszolgáltatásba vetett bizalma, ha azt látja, hogy köztörvényes, a társadalomra nyilvánvaló veszélyt jelentő bűnözők pere rétestésztaként nyúlik a hazai bíróságokon.
Az emberek többsége ma már csak legyint, amikor egy-egy „nagy halat” bilincsre verve, kamerák kereszttüzében, szállítanak be a rendőrségi fogdába, hiszen az elmúlt években hasonló médiashow-t jelentett például Dinu Patriciu olajmágnás, Gigi Becali üzletember-politikus és Dan Diaconescu médiavállalkozó letartóztatása is, az ellenük indított perek végére azonban a mai napig nem került pont. Márpedig ez a veszély fenyeget Vântu esetében is: az általa befektetési alap fedőnéven működtetett piramisjáték, a FNI 300 ezer károsultjainak többsége valószínűleg egy lejt nem merne rátenni arra, hogy az üzletembert valaha felelősségre vonják a megaszélhámosságért. Holott egy társadalom romlottságáról az árulkodik leginkább, ha a polgárok nem bíznak Justitia hatalmában.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.