• Vélemény

Az év végén, életem statisztikai felénél ideje leírnom, hogy valamit el ne felejtsek belőle. Az első 527 pont a gyermekemmel kapcsolatos, akinek van sarja, az tudja, hogy ez egyáltalán nem álságos.

Noha bukaresti politikusok felháborodva kérik ki maguknak – és sejtetnek politikai indokokat a háttérben –, valahányszor a nyugati államok képviselői megkérdőjelezik Románia felkészültségét a schengeni övezethez való csatlakozásra, a valóság rendszerint nem a román hatóságokat igazolja.

Baljós előjelnek tekintem, hogy a tömbház előtt, ahol albérletben lakom, elkezdték felújítani a parkolókat, utcákat, járdákat. Hat év alatt csupán öt különböző pontján laktam a városnak. A csupán jelzőt nem iróniának szántam, hisz rekorddöntő egyetemisták között olyan is akad, aki háromhavonta albérletet vált. A kicsit kevesebb lakbér mindig megéri a költözködés, lakáskeresés és alkalmazkodás tortúráját.

A szimbolikus nemzetegyesítés egyik újabb lépésének tekinthetjük, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a hétvégén Budapesten, az Országházban tarthatta legújabb ülését.

Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek fel kell tennie a kérdést, vajon kik élnek a zsírján. Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, tartja ez egyik szállóige. Annyi a dolgunk, hogy dolgozunk, látástól Mikulásig nyomjuk az ipart, mert ugye a munkásnak nem lehet válsága.

Megvallom, nem örvendtem annak, hogy a budapesti december elseje ismét tematizálta a nemzeti ünnepek kérdését, annak román–magyar vonatkozásait. Nem örvendtem, mert a budapesti nemzeti színházi román ünneplés híre, és az erre érkező magyar felháborodás egy olyan időpontban érkezett, amikor hihetőnek kezdett tűnni, hogy a két nép, a két ország egymásra van utalva, hogy soha nem volt olyan jó esély az együttműködésre, mint jelenleg.

A személyi igazolványod a nap 24 órájából mind a 24-ben nálad kell, hogy legyen. Ugyanis elvileg bármikor elkérhetik tőled a hivatalos szervek, hogy igazold, te vagy te. Ami engem illet, ahogy a Bródy-dalszöveg is mondja, „télen-nyáron, viharban, napsütésben/magammal hordozom”.

Nem feltételezhető Kelemen Hunorról, hogy visszasírja a kommunizmust, és hogy meggyőződéssel állítja piedesztálra a Ceauşescu-diktatúra egyik legmegveszekedettebb talpnyalóját, a rezsim propagandagépezetét goebbelszi fordulatszámra kapcsoló Adrian Păunescut.

Rájöttem, hogy ha egyszer megcsonkított végtagú emberbe akadnék civilizált környezetben, csak azon döbbennék meg, hogy miért takargatja. Mert ha végigmegyünk egy átlagos városi utcán, nem egy olyan kéregetőbe botlunk (szó szerint), akiknek nyakuk-lábuk ki van ficamodva, el van csökönyösödve, daganat lóg ki a hónaljukból, s mindezt az orrunk alá dugják, a nadrágot gondosan feltépve, hogy jól lássuk, mire kéri a pénzt.

Hová fordulhat az ember manapság bizalommal Romániában? Kinek, milyen intézménynek a szavát tekintheti igazodópontnak? Talán másból is előcsalogatták e kérdéseket a hét végi Piatra Neamţ-i kivégzés hírei. Közülük is elsősorban azok, amelyek a rendőrfőnök alvilági kapcsolatairól szólnak, meg a naiv rácsodálkozásáról, hogy mi van abban, ha valaki uzsorakamatra ad kölcsön pénzt másoknak? Ha valaki eddig úgy gondolta, bizalommal fordulhat a rendőrséghez,...

A Főnővér mindenkit leteremt és kordában tart. Vagyis tartana, mert olyan kiállhatatlanul diktatórikus a modora, hogy a többiek már zsigerből ellenkeznek vele. Pedig akár irányíthatná is az eseményeket, hiszen józan, két lábbal áll a földön, és átlát a többieken. Ebben hasonlít a Rendszergazdára, de hiányzik belőle ennek a gyakran cinikus távolságtartó szemlélődése. Ők ketten jó párost is alkothatnának, hiszen a Rendszergazda mindent elemző, helyére...

A belföldi színtéren dúló adok-kapok közepette a román kormánynak azzal is szembesülnie kell, hogy az ország nemzetközi megítélése szinte napról napra romlik, és elképzelni sem lehet, mi javíthatna az összképen. A nagy frankofón kebelbarát, Párizs dorgálásai lassan állandósulni látszanak, ráadásul a múlt hétvégén Németország is alaposan „beszólt” nagykövete révén Romániának.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de egy ideje nemcsak a gyermekeim iránti tiszteletből figyelek arra, amire felhívják a figyelmem, hanem azért is, mert egyszerűen elismerem, hogy számos újdonsággal sokkal inkább napirenden vannak, mint én. Például számítógép-vásárlásban juszt, hogy a fiam véleményére adok, nem az eladóéra, mert a fiam még nálam is jobban tudja, milyen kapacitású, milyen programokkal ellátott gépre van szükségem.

Valahogy úgy járt a román parlament és a kormány az alkotmánybírósággal, mint Mátyás király a mondabeli fortélyos lánnyal: hozott is döntést az oktatási törvény felelősségvállalása ügyében, meg nem is.

Még most sem hiszem el, hogy időszámításunk után 2010-ben van két olyan falu az európai nagycsalád egyik országában – még akkor is, ha az Keleten van –, amely 3 kilométeres szomszédságban van egymástól, de aki egyikből a másikba kíván autózni, csak 50 kilométeres kerülővel teheti meg azt.

Tulajdonképpen nem meglepő, hogy a román és bolgár schengeni csatlakozás kitűzött időpontjának közeledtével a régebbi európai uniós tagállamok egyre nagyobb aggodalommal tekintenek a várható következmények elé. Hiszen a belső határellenőrzés megszűnésével az utolsó olyan akadály is megszűnik, amely legalább részben megszűrte a csempészforgalmat, a bűnözők és az illegális bevándorlók áradatát.

Királyságunk most éppen nincs, de igény lenne rá. Uralkodójelölti részről legalábbis mindenképp: miután a közelmúltban felbukkant egy önmagát I. Leventeként megnevező úriember, és alsóházi választásokat követelt, magának pedig az igazi északi szépséget, Magdaléna svéd hercegnőt feleségül (mert hát a természet már csak ilyen, hogy kompenzálja a hiányt: ha már elveszi valakinek az eszét, legalább ízlést ad helyette), most újabb kóbor lovag szállt...

Az RMDSZ csúcsvezetői egyre többször és intenzívebben próbálják elhitetni koalíciós partnereikkel és a közvéleménnyel: komolyan gondolják, hogy faképnél hagyják a kormányt, ha év végéig valamilyen úton nem sikerül elfogadtatni a tanügyi törvényt, annak is a kisebbségi oktatás számára előnyös formáját.