2010. december 15., 10:242010. december 15., 10:24
A kettős állampolgárságra igényt tartó határon túli magyarok jelentős része ugyanis alapos tájékoztatásra szorul a tekintetben, pontosan milyen iratokkal kell jelentkeznie a diplomáciai kirendeltségeknél vagy az anyaországi hivataloknál. A konzuli hálózaton, Erdélyben a demokrácia-központokon, no meg a sajtón keresztül azonban a kellő időben mindenki választ kaphat felmerülő kérdésére, keményebb dió viszont elhárítani az ellenpropagandát.
Hírlik például, hogy az egyik partiumi nagyváros körzeti RMDSZ-szervezetének a könnyített honosítás tárgyában rendezett lakossági fórumán a szervezők történetesen azzal traktálták a hallgatóságot, hogy miért nem fontos, miért nem éri meg igényelni a kettős állampolgárságot... Ennél is visszásabb Frunda Györgynek a magyar kormány gesztusa elleni minapi kirohanása: szerinte a magyar állam gyakorlatilag szülőföldjük „kiürítésére”, az anyaországba való áttelepedésére buzdítja a határon túliakat. Mármost az RMDSZ szenátorának állítását, aggodalmát semmi nem támasztja alá.
A szövetség 2003-ban létrehozott ugyan egy szakbizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megvizsgálja és mérlegelje, milyen mértékben vezetne a szülőföldről történő elvándorláshoz a magyar állampolgárság kiterjesztése, ám a testület következtetései – ha vannak ilyenek – nem ismeretesek. Sőt szakértők azt vallják, a külhoni magyarok számára rendkívül fontos, ha az anyaország a nemzet részének tekinti őket. Persze Frunda Györgynek a nemzetegyesítés fogalma nem sokat mond, számára csak 2000-ben volt fontos kiállni a kettős állampolgárság mellett, amikor az államfőjelöltségéhez szükséges aláírásgyűjtés során – csatolt áruként, kampánycélokból – aláírásokat gyűjtött annak megszerzéséért is. Holott az erdélyi magyarság egyik markáns törvényhozójaként éppenséggel neki van oroszlánrésze abban, ha a közösség tagjai közül sokan vándorbotot kénytelenek ragadni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok