Hitel örökségül

Ezt egyszer már végigszórakoztam, amikor több időm volt, de az eredménye az lett, hogy rövid időn belül új elektronikus postacímet kellett foglalnom más szolgáltatónál, mert a napi több mint száz kéretlen levelet, úgynevezett spamet már nem győztem törölni. Szóval, megtanultam a leckét a saját bőrömön, és most már azt sem csinálom, amit régebb, hogy szólok a kedves ismerősnek, ne fárasszon a hasonló tárgyú levelekkel. Egyszerűen törlöm és kész.

Ez utóbbi viszont gondolkodóba ejtett, mert igen reálisnak tűnt, de mivel nagyon személyreszabott volt, emiatt gyanússá vált. Miközben gyanakvóan latolgattam a lehetőségeket, hogy nem volna-e jó egy „replayt nyomni”, eszembe jutott egyik ismerősöm esete az Amerikába származott komájával. Történt ugyanis, hogy a komát utolérte az amerikás láz, hagyott csapot-papot, emeletes házat, jól menő vállalkozást, két autót stb., és családjával együtt átrepült az „ígéretek földjére” szerencsét próbálni. Ismerősöm addig itthon szívósan gürcölt, sikerült manzárdot építtetnie a nagyszülőktől örökölt házra, igaz, emiatt senki nem nyaralt a családból néhány éven át. Közben az amerikaival tartotta a kapcsolatot és noha a koma egyre nagyobb sikerekről számolt be, az itthon maradott nem igazán hitte.

Akkor kezdett gyanakodni, amikor a koma három-négy év multával családjával együtt hazatért Amerikából, és amolyan dallaszos stílusban, már enyhe angol kiejtéssel kezdte kioktatni az itthon maradottakat a pénzügyi és banki kultúráról. Nyilván leszólva az itthoniakat, hogy nem aknázzák ki a bank adta lehetőségeket. Ellenpéldaként családja esetét hozta fel, akik ugyebár kertes házat, két autót, tengerparti nyaralót, sétahajós nyaralást, alpesi sízést s felsorolni is sok volna, mi mindent megvalósítottak röpke néhány év alatt, míg az itthoninak csak egy manzárdot sikerült építeni. Az itthoni koma csak hümmögött és vakargatta a füle tövét, majd megkérdezte: „Aztán mégis hány évre vetted fel azt a hitelt?” „Ötvenre, természetesen” – jött a válasz, mire az itthoninak széles mosoly jelent meg az arcán és ismét kérdezett: „S akkor ezek szerint ötvenévnyi adósságot hagysz majd a fiadra? Mert én egy manzárdos házat…”