2010. december 14., 11:082010. december 14., 11:08
Ezt egyszer már végigszórakoztam, amikor több időm volt, de az eredménye az lett, hogy rövid időn belül új elektronikus postacímet kellett foglalnom más szolgáltatónál, mert a napi több mint száz kéretlen levelet, úgynevezett spamet már nem győztem törölni. Szóval, megtanultam a leckét a saját bőrömön, és most már azt sem csinálom, amit régebb, hogy szólok a kedves ismerősnek, ne fárasszon a hasonló tárgyú levelekkel. Egyszerűen törlöm és kész.
Ez utóbbi viszont gondolkodóba ejtett, mert igen reálisnak tűnt, de mivel nagyon személyreszabott volt, emiatt gyanússá vált. Miközben gyanakvóan latolgattam a lehetőségeket, hogy nem volna-e jó egy „replayt nyomni”, eszembe jutott egyik ismerősöm esete az Amerikába származott komájával. Történt ugyanis, hogy a komát utolérte az amerikás láz, hagyott csapot-papot, emeletes házat, jól menő vállalkozást, két autót stb., és családjával együtt átrepült az „ígéretek földjére” szerencsét próbálni. Ismerősöm addig itthon szívósan gürcölt, sikerült manzárdot építtetnie a nagyszülőktől örökölt házra, igaz, emiatt senki nem nyaralt a családból néhány éven át. Közben az amerikaival tartotta a kapcsolatot és noha a koma egyre nagyobb sikerekről számolt be, az itthon maradott nem igazán hitte.
Akkor kezdett gyanakodni, amikor a koma három-négy év multával családjával együtt hazatért Amerikából, és amolyan dallaszos stílusban, már enyhe angol kiejtéssel kezdte kioktatni az itthon maradottakat a pénzügyi és banki kultúráról. Nyilván leszólva az itthoniakat, hogy nem aknázzák ki a bank adta lehetőségeket. Ellenpéldaként családja esetét hozta fel, akik ugyebár kertes házat, két autót, tengerparti nyaralót, sétahajós nyaralást, alpesi sízést s felsorolni is sok volna, mi mindent megvalósítottak röpke néhány év alatt, míg az itthoninak csak egy manzárdot sikerült építeni. Az itthoni koma csak hümmögött és vakargatta a füle tövét, majd megkérdezte: „Aztán mégis hány évre vetted fel azt a hitelt?” „Ötvenre, természetesen” – jött a válasz, mire az itthoninak széles mosoly jelent meg az arcán és ismét kérdezett: „S akkor ezek szerint ötvenévnyi adósságot hagysz majd a fiadra? Mert én egy manzárdos házat…”
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.