2010. december 17., 11:482010. december 17., 11:48
A valós tények ismeretében azonban kissé elhamarkodottnak tűnik a „Ne harapd meg azt a kezet, amely etet!” jellegű, demagóg dorgálás. A tavalyi EP-választások előtt ugyanis arról szóltak a híradások, hogy az ellenzékbe kerülés sokkjából alig fölocsúdott RMDSZ a további pozícióvesztéstől – azaz az EP-ből való kieséstől – tartva beleegyezett abba, hogy az EMNT-vel közösen létrehozzák a magyar összefogás listáját, valamint a közös problémák megvitatására szolgáló Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot. Az RMDSZ aggodalma nem volt alaptalan, hiszen miközben két évvel korábban listája még átlépte a parlamenti küszöböt, és Tőkés is bejutott az EP-be függetlenként, a tavalyi EP-választások előtt a közvélemény-kutatási eredmények azt mutatták, hogy külön-külön indulva immár nem biztos, hogy meg tudnák ismételni a két évvel azelőtti szereplést.
Tehát a közös lista mindkét fél számára ugyanolyan fontos volt – az RMDSZ-nek Tőkés húzónévként való szerepeltetése miatt, az EMNT-nek pedig azért, mert így bizonyosan megőrizhette képviseletét. (Az már csak technikai kérdés, hogy a közös lista tulajdonképen az RMDSZ pártlistája volt, hiszen pártkoalíciók számára olyan magas a bejutási küszöb, hogy a magyarság számaránya miatt egy hivatalosan bejegyzett koalícióban aligha tudták volna teljesíteni.) Egyértelmű: Kovács Péter máris kampányt indított a még meg sem alakult Erdélyi Magyar Néppárt ellen, amelyet a Tőkés vezette EMNT kíván létrehozni. Mivel a párt bejegyzése még odébb van, azon személy ellen kezdett karaktergyilkosságba, akinek a neve az egész mozgalmat fémjelzi.
Ebben egy kis ferdítés igazán nem számít kivételes fogásnak. Persze nehéz lenne letagadni, hogy Tőkéstől nem idegenek a radikális – néha túlságosan radikális – megnyilatkozások, ami miatt sokan megosztó személyként tekintenek rá. Talán ennek is tudható be, hogy jelen állás szerint nem ő tölti majd be az új párt elnöki tisztségét. Mégis, a Kovács-féle megjegyzés olyan, mint amikor az RMDSZ pártszócsöveként ismert bukaresti napilap amiatt panaszkodik, hogy csak a jelenlegi magyar kormánynak – szerinte – kedves sajtóorgánumok kaptak anyagi támogatást, ő egy fillért sem. Tény, hogy szerencsésebb lett volna, ha idén is kap támogatást – viszont az elmúlt években valamiért nem jutott eszébe fellármázni a „demokratikus közvéleményt”, amikor az ő kasszájába folyt be a pénz, az akkori kormánynak nem kedves lapokat pedig számba se vették. (Támogatási arány az elmúlt öt évben: 18 millió forint a háromhoz – az idei támogatással együtt – az ő javukra.) Persze szíve joga bármely politikusnak vagy sajtóorgánumnak a jereváni rádiót szakmai etalonként tekinteni – az már az ő dolguk, mi lesz a hitelességükkel, ha minden, általuk közölt hírt pontosítani kell.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.