2010. december 14., 11:092010. december 14., 11:09
Ezzel cseng össze Tamás Sándor első reagálása is, amelyben a háromszéki megyei tanácselnök előnyösnek tartja Kelemen személyét, hiszen a művelődésügyi miniszter, székelyföldi lévén, jobban érzi és érti az ott, tömbben élő magyarság elvárásait. Mindkét üzenet világos, hiszen a szövetség a jelek szerint olyan vidékek magyarságát veszi célba, ahol a magyarság jelentős számban vagy arányban él, de ahol a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács táborából verbuválódni látszó új(abb) magyar párt már éppen elég embert maga köré gyűjtött – Eckstein-Kovács Péter helyénvaló megjegyzését parafrazálva – az RMDSZ balfogásainak is köszönhetően.
Az itt vázolt szándék sikerét eldönti majd az idő. Az viszont tény, hogy az RMDSZ eddigi elnökei közül Domokos Géza is székely volt, Markó Béla is az, a szövetség autonómiatörekvése, pontosabban a magyarság jelentős részének ilyen irányú elvárása mégis annyit haladt előre, amennyit a kezdeti pisszegésektől a mostani közbeszédbe való beemeléséig, majd elaltatásáig „előrelépett”. És az igazság kedvéért hadd tegyük hozzá: amennyire a hely adta körülmények, azaz nemzetiségi arányok folytán a valóságban meg is tudott valósulni.
Ezért óriási a kihívás mindkét eddigi jelölt és esetleges majdani pályázó számára. Mert ahhoz kétség nem fér, hogy ha az RMDSZ élére nem kerül mind a román többséggel, mind a magyarsággal – és annak különféle hangsúlyokat megfogalmazó szervezeteivel, pártjaival vagy pártocskáival – érdembeli párbeszédet folytatni képes és akaró elnök és csúcsvezetés, maholnap három párt megannyi elnöke és híve mutogat majd egymásra Erdélyben. Parlamenti képviselet nélkül. S mert ahhoz sem fér kétség, hogy a mostani magyar–magyar marakodás közepette a szigetek olvadnak, s már-már olyan vidékeken kell szórványprogramokat indítani, mint a Székelyföld, Belső-Erdély és a Partium – még tömbmagyar vidékei.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.