2010. december 13., 10:082010. december 13., 10:08
Márpedig ezek a dilemmák hatványozottan jelen lesznek a következő időszakban, amikor a szövetségnek – elsősorban a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások perspektívájában – rendkívül nehéz lesz eladnia a magyar választóknak, hogy a gazdasági válságra adott rossz vagy elmaradt kormányzati válaszokhoz, a megszorításokhoz neki nincs köze, csak a reformokhoz. Nem beszélve az újabb, az MPP-nél sokkal jelentősebb politikai konkurencia, a Tőkés-féle párt megjelenéséről, amely e téren talán a legfajsúlyosabb kihívást jelenti fennállása óta az RMDSZ számára.
Az RMDSZ-es politikusok azonban hamar fellélegezhettek, hiszen Markó egyértelművé tette: 18 év elteltével csak az elnöki tisztségről mond le, annak tulajdonképpeni gyakorlásáról viszont nem, hiszen a politikai életből nem vonul vissza. Róla amúgy is nehezen képzelhető el, hogy elődjéhez, Domokos Gézához hasonlóan felhagy az aktív politizálással. Vagyis Markó úgy megy, hogy mégis marad, és erre a helyzetre kiválóan alkalmas lesz az elnöki székben legnagyobb politikai pártfogoltja, a posztra általa kiszemelt Kelemen Hunor.
Aki minden bizonnyal már most felajánlotta volna mesterének a tiszteletbeli elnöki tisztséget, ha a 2003-ban rendezett RMDSZ-kongresszus – Tőkés László nyilvánvaló kiszorításának szándékával – meg nem szüntette volna azt. Pályájának markói egyengetése ellenére viszont Kelemen részéről hiba volna, ha már most előre inna az elnöki tisztségre, a nála esélytelenebbnek tűnő Eckstein-Kovács Péteren kívül ugyanis nehezebb ellenfelet kaphat a szövetséget minduntalan a román szociáldemokraták oldalára csábítgató Frunda György szenátor vagy Borbély László miniszter személyében. A küzdelem csak most kezdődik igazán.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.