2010. december 13., 10:082010. december 13., 10:08
Márpedig ezek a dilemmák hatványozottan jelen lesznek a következő időszakban, amikor a szövetségnek – elsősorban a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások perspektívájában – rendkívül nehéz lesz eladnia a magyar választóknak, hogy a gazdasági válságra adott rossz vagy elmaradt kormányzati válaszokhoz, a megszorításokhoz neki nincs köze, csak a reformokhoz. Nem beszélve az újabb, az MPP-nél sokkal jelentősebb politikai konkurencia, a Tőkés-féle párt megjelenéséről, amely e téren talán a legfajsúlyosabb kihívást jelenti fennállása óta az RMDSZ számára.
Az RMDSZ-es politikusok azonban hamar fellélegezhettek, hiszen Markó egyértelművé tette: 18 év elteltével csak az elnöki tisztségről mond le, annak tulajdonképpeni gyakorlásáról viszont nem, hiszen a politikai életből nem vonul vissza. Róla amúgy is nehezen képzelhető el, hogy elődjéhez, Domokos Gézához hasonlóan felhagy az aktív politizálással. Vagyis Markó úgy megy, hogy mégis marad, és erre a helyzetre kiválóan alkalmas lesz az elnöki székben legnagyobb politikai pártfogoltja, a posztra általa kiszemelt Kelemen Hunor.
Aki minden bizonnyal már most felajánlotta volna mesterének a tiszteletbeli elnöki tisztséget, ha a 2003-ban rendezett RMDSZ-kongresszus – Tőkés László nyilvánvaló kiszorításának szándékával – meg nem szüntette volna azt. Pályájának markói egyengetése ellenére viszont Kelemen részéről hiba volna, ha már most előre inna az elnöki tisztségre, a nála esélytelenebbnek tűnő Eckstein-Kovács Péteren kívül ugyanis nehezebb ellenfelet kaphat a szövetséget minduntalan a román szociáldemokraták oldalára csábítgató Frunda György szenátor vagy Borbély László miniszter személyében. A küzdelem csak most kezdődik igazán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok