2010. december 15., 10:232010. december 15., 10:23
Azon gondolkodom, talán az emberiség nagy része minden évben úgy vág neki a hideg időszaknak, hogy idéntől beszüntetik a havazást, vagy legalább megváltozik a viselkedése: most rózsaszín lesz vagy meleg, esetleg nem fog csúszni. Pedig az első telet megért kismacska is tudja, hogyan kell egy ilyen halmazállapotú vízzel bánni, de mi, emberek ebben a nagy modernitásunkban minden évben meglepődünk: jé, mi ez? Ezt még nem vették ki az alkotmányból? Minek nekünk a hó?
A Mikulás repülő szánon érkezik, jégvirágot, hóembert és jégcsapokat már magunk is készíthetünk papírból, vagy megvehetjük a multiban, sőt még influenzát is magunk tudunk termelni. Legalábbis ha tömegijesztgetés céljából kell. Korcsolyapályáról pedig gondoskodik az önkormányzat.
Aztán felbátorodva a karácsonyi szabadságon elmegyünk a hegyekbe, mint tapasztalt turisták, újabb hírekkel szolgálva az információhajhászoknak eltűnt turistákról, a hegyekben ragadt ünneplőkről s olyan szilveszterezőkről, akiknek szervezetében a hideg végül legyőzi az alkoholt. Hazafelé többórás dugóba bámészkodunk ki az ablakon, olyan emberek társaságában, akik pont olyan munkabeosztás szerint élnek, mint mi.
Otthon eltesszük az erkélyre a sílécet, korcsolyát, szánkót jövőre, majd kivesszük a postaládából a cédulát, ami arról értesít, hogy megbüntettek, amiért a lakás előtti járdáról nem takarítottuk el a havat. Csodálkozva nézünk ki a negyedik emeleti ablakból, s ismét eldöntjük, nem jó lakóközösségben élünk.
Nagyjából ezen a ponton véget ér kapcsolatunk a téllel, a napi közlekedésen kívül bentről figyeljük az időjárás alakulását, miközben mindegyre mérgelődünk a fejleményeken: ismét egy fagyhalott, hármas koccanás az E60-on, ma is lesózták az utakat. Jövőre ugyanígy!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok