2010. december 10., 11:372010. december 10., 11:37
Előbbi kategóriába tartozik például Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki részben a magyar parlamenti képviselet miatti aggodalma, részben pedig annak a felismerése nyomán, hogy a budapesti kormányváltás óta az EMNT került nyeregbe, és nem árt jóban lenni vele, az új párttal való együttműködés mellett szállt síkra.
A héják szószólója pedig Kovács Péter ügyvezető alelnök, aki blogján nem egy gunyoros, pikírt hangvételű bejegyzést szentelt az új pártnak, gyakorlatilag elutasítva a kooperációt. Az RMDSZ-en belüli erőviszonyok alapján valószínűsíthető, hogy az esedékes kongresszus után is ez utóbbi irányvonal lesz a domináns. Az sem mellékes azonban, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt milyen körülmények között képzeli el az RMDSZ-szel való együttműködést, ami elengedhetetlennek tűnik a magyar parlamenti képviselet megőrzése érdekében.
Rossz vért szülne, ha erőből próbálna politizálni, ha komolyabb választói felhatalmazás híján, csupán azon az alapon követelne magának helyeket egy esetleges közös listán a parlamenti választások előtt, hogy ő élvezi a budapesti kormány maradéktalan támogatását. A néppárt valós erejét legkorábban a 2012-es önkormányzati választáson lehet majd felmérni, ennek eredményeit ismerve lehet majd tárgyalóasztalhoz ülni. A párt létrehozásának időzítését többen is azzal magyarázzák, hogy az RMDSZ elhasználódott a jelenlegi kormányszereplés során, a gazdasági válsággal súlyosbított katasztrofális kormányzás, a megszorítások a választók tömeges elfordulását eredményezik majd.
Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kiábrándult magyar szavazók rögtön a legújabb párt mellé állnak majd. A mostani szociális és politikai válság ugyanis az egész politikum hitelességét aláásta, ezért a néppárt nem lehet biztos abban, hogy sikeresen át tudná venni az RMDSZ helyét. A siker egyik kulcsa az lehetne, ha a felvidéki Híd-Mosthoz hasonlóan – persze a Híddal ellentétben határozottan magyar identitású pártként – olyan új politikai erőként pozícionálná magát, amely a békétlenségek beszüntetését tűzi zászlajára. Vagyis ha nem az elvakult héjamentalitás, hanem a pragmatizmus vezérli.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.