2010. december 17., 11:522010. december 17., 11:52
Lám, így oldja meg a tél, amit a kormány megoldani képtelen. Az emberek, ha elégedetlenek is, behúzódnak a kályha, a fűtőtest mellé, vagy még egy pokrócot húznak magukra. Arra gondolnak, tovább rontanák a helyzetüket, ha még az egészségüket is kockáztatnák. Így sem elég a nyugdíj, a kereset; mi lenne, ha még ezt is gyógyszerekre kellene költeni. Kormánybuktatásra, szabadtéri demonstrációkra nem alkalmas az időjárás. Íme hát, így válnak a hófellegek, a negatív Celsius fokok, a sárga meteorológiai vészjelzések politikai tényezőkké.
E gondolatokat voltaképpen a naptár hívta elő. 21 évvel ezelőtt, Temesváron a felkelőkkel tartott az időjárás. December 16-án plusz 18 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála. A Tőkés Lászlóval szolidaritást vállaló, majd a diktatúra ellen forduló tömegnek nem kellett a téllel számolnia. A tüntetők vígan zuhanyoztak a vízágyuk vízsugarában, mit sem törődtek az átázott ruháikkal. A december 17-i első sortüzek vérnyomait pedig egy nyárias zápor mosta el 18-án hajnalban. Talán a meteorológusok sem sokszor láttak ilyent december derekán: zuhogott az eső, villámlott és mennydörgött Temesváron.
Az ember akarva akaratlan felteszi a kérdést: vajon kinn marad-e az utcán az, akit a fagyban talál el a vízsugár? Megdőlt volna-e, megdőlhetett volna-e a Ceauşescu-diktatúra, ha 21 évvel ezelőtt is úgy csikorog a tél, mint most? Vagy ha be is következik a változás, az a temesvári református templom mellől indul-e? Ezen már csak azért is érdemes elgondolkozni, mert sokan a titkosszolgálatok által előre kitervelt, megszervezett eseménysornak tekintik mindazt ami akkor történt. Márpedig az események alakulását olyan tényezők is alapvetően befolyásolták, amelyekre sem a Szekuritáténak, sem a KGB-nek, sem a CIA-nak nem lehetett befolyása. Az pedig nehezen elképzelhető, hogy a rendszerváltozás forgatókönyvét a meteorológiai előrejelzésekre alapozva írták volna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok