2010. december 15., 10:212010. december 15., 10:21
A tervezet körüli huzavona, a jogszabály vélelmezett alkotmányellenessége immár akkor is rányomja a bélyegét a törvényre, ha az például a kisebbségek számára számos kedvező paragrafust is tartalmaz. Az ugyanis, hogy a kormányoldal – még saját honatyáiban sem bízva – inkább a parlamenti vita megkerülését jelentő felelősségvállalással kívánt a parlamenten átverni egy olyan törvényt, amelyet az alsóház már elfogadott, de a szenátusban még megvitatásra várt, sokféleképpen értelmezhető, de a parlamenti demokrácia, valamint a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartásaként a legkevésbé sem.
Azzal viszont már az ellenzék járatta le önmagát végképp, hogy a jogszabály kapcsán ismét csak előhúzta a sufniból a jó öreg magyarellenességet, és a tervezetet amiatt támadta a leghangosabban, hogy annak nyomán kiiktatódik egy mélységesen kisebbségellenes gyakorlat az oktatási rendszerből – nevezetesen az, hogy az őshonos kisebbségekhez tartozó diákok csak az állam nyelvén, azaz egy idegen nyelven tanulhatták saját szülőföldjük történelmét és földrajzát. A soviniszta-fasiszta megnyilvánulások vállalhatatlanná tettek minden esetleges együttműködést a magyar érdekképviselet számára azokkal, akik ilyen eszközökhöz folyamodtak.
De persze a kormány és az ellenzék mellett ugyanúgy lejáratta magát a jogállam védelmével megbízott alkotmánybíróság is, amely először – tulajdonképpen helyesen – úgy döntött, hogy a beindult törvényhozási folyamattal párhuzamosan nem lehet ugyanazon jogszabályért felelősséget is vállalni, majd a kormányoldal részéről tapasztalt nyomás következtében egy újabb salamoni döntéssel előző ítéletét ugyan nem vonta vissza, viszont úgy foglalt állást, hogy az egyszer már beindított felelősségvállalási folyamatot nem lehet leállítani. Mindennek nyomán az összes főbb állami intézmény végképp hiteltelenné vált, kormányostul, parlamentestül, alkotmánybíróságostul.
De a kutyakomédia legalább arra is rávilágított, hogy a jelenlegi, kétkamarásnak nevezett parlamenti rendszer tarthatatlan, hiszen valójában két, ugyanolyan feladatkörökkel megbízott, egyforma hatáskörökkel rendelkező parlament működik egymás mellett, ami fölöslegesen elnyújtja a törvényhozási folyamatot – igaz, legalább kényelmes szinekúrát biztosít a pártok csókosainak. A kétkamarás rendszer ugyan hasznos, és jó lenne fenntartani, de ahhoz a felsőháznak eltérő szerepkört kell kitalálni – akár a történelmi régiók képviseleti fóruma is lehet. Persze ha a továbbiakban is ugyanezen pártok, ugyanezen politikusok és ugyanez a politikai kultúra maradnak a főszerepben, akkor fölösleges bármit is módosítani, hiszen érdemben semmi sem változik. Úgyhogy most a legizgalmasabb kérdés az, hogy a következő menetben melyik félnek ad igazat az alkotmánybíróság. Izgalmasabb, mint egy sportverseny. A baj csak az, hogy a következő generációk bőrére megy.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.