2010. december 16., 10:482010. december 16., 10:48
Azt, hogy Magyarország október óta Románia előtt áll a rangsorban (a tegnap nyilvánosságra hozott legfrissebb ranglista szerint már 14 hely választja el egymástól a két nemzeti válogatottat), sokan csupán egy matematikai adatnak tekinthetik, hiszen messze nem biztos, hogy a képlet által kiadott különbség most kijönne a pályán is. Az viszont tény, hogy a jelenleg 42. helyezett Magyarország utoljára 17 éve, a legelső FIFA-rangsor közlésekor tartott itt a nemzetközi mezőnyben, miközben Románia még sohasem állt ilyen rosszul.
A magyarázatok tárháza kimeríthetetlen, de szinte biztos, hogy a román futball mélyrepülésének okait a hazai sártengerben kell keresni. A minden hájjal megkent spekulánsoknak a 90-es évek elején sikerült kialakítaniuk egy sajátos román futballközeget, amely már a kommunista rezsimben kiépített kapcsolatrendszerre épült. Az iparágba jól irányzottan befektetett dollármilliók felpezsdítették a futballéletet, a külföldi klubok jó pénzért felvásároltak mindenkit, ez pedig sokáig a válogatott javát szolgálta. A rendszer azonban lassan összedől, hiszen Európa egyre jobban belát a kulisszák mögé, a le- és kiégett klubtulajdonosok pedig lassan már csak a minősíthetetlen show-műsorokban egymást mocskolva tudnak emlékezeteset alkotni.
A magyar foci közelmúltja egészen más, hiszen klubszinten szinte semmit nem tudott felmutatni az elmúlt két évtizedben, ezt pedig a válogatott is megsínylette. Azonban a totális kiábrándultság által szült érdektelenség közepette néhány tehetség olcsón külföldre került, ahol csendben meghatározó játékossá vált, a válogatotthoz hazatérve pedig csak azt adja
vissza, amit megtanult. És most a számadatok azt bizonyítják, hogy csendben sokkal könnyebb építkezni, mint a bulvársportújságok címlapján hadakozva.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.