2010. december 17., 11:492010. december 17., 11:49
Az előző mondat nem egy sztriptízbárfüggő agglegény látomásai közül való, hanem egy lehetséges sajtóbeszámoló a 2016-os riói olimpiáról. A Nemzetközi Rúdtánc Fitneszszövetség ugyanis szeretné elérni, hogy a hat év múlva esedékes játékokon az általuk űzött sportágat is vegyék fel a repertoárba – legalább bemutatóként. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy álszent, szemforgató filippikák következnének, megjegyzem, hogy a rúdtánccal amúgy semmi bajom, hiszen esztétikus látványt nyújt, művelése gyakran akrobatikus mozdulatsorokat is megkövetel, ezért meg is van a maga helye – a sztriptízbárokban. Hiszen képzeljük már el, mi lenne, ha a brazíliai olimpián valóban fölvennék a műsorba. Már eleve az olimpiai stadionban kellene megrendezni a rúdtáncbemutatókat, hiszen nincs az a nagyméretű csarnok, amely elbírná a show-ra kíváncsi lelkes férfi nézők rohamát.
Ennek nyomán nagyon gyorsan ez lenne a legnépszerűbb sportág, a sportok királynőjének nevezett atlétikára a kutya sem volna kíváncsi, felállíthatná Usain Bolt az újabb elképesztő világcsúcsot síkfutásban, vagy Fazekas Róbert diszkoszvetésben, a stadion közönsége legfeljebb néha hangosan pfujolva követelné, hogy ne kolbászoljanak az atlétikapályán, illetve a stadion közepén, mert elvonják a figyelmet a fő látványosságról. A performanszt aztán lehetne bővíteni is. Például külön kiegészítő sportág lehetne a pénznek a táncosnők tangájába való becsúsztatása. A versenyzők a rúdtól ötven-száz méternyire sorakoznának fel, a startpisztoly jelére száguldani kezdenének, és az nyerne, aki a leggyorsabban és a legszakszerűbben dugja az egydollárost az atlétanő alsóneműjébe. Mindez nem is annyira negatív utópia, mint amennyire első látásra tűnik. Amióta az ötkarikás játékokon sem az igazi sportteljesítmény a legfontosabb, hanem a pénz, a nézőszám arányában értékesített reklámidő, azóta olyan hülyeségek is olimpiai státust nyertek, mint a kerti gumiasztalon való ugrabugrálás. Így aztán a rúdtánc ötkarikás sportággá nyilvánításán már nem is csodálkozhatnánk. Igaz, így jó érvünk lenne a párunk megnyugtatására, amikor pénteken este barátainkkal sztriptízbárba indulunk: semmi vész, drágám, csak megyünk és megnézzük az olimpiai csapat edzését.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.