• Vélemény

Alighanem sokakat döbbentett meg az a brit lapok által megszellőztetett információ, hogy Németország az euróövezetből való kilépését fontolgatja. Beleillene ez abba a képbe, amely Németországról az elmúlt öt évtizedben az egész világon kialakult? – teszi fel azonnal a kérdést a gondolkodó ember.

Bizonyára mindenkinek megvan a kedvenc mikulásos sztorija úgy, ahogy nekem is. Hiszen bármennyit ügyeskedjenek is a felnőttek, a gyermeki megfigyelőképesség ma már sokkal alaposabb, mint hajdanán volt. Szóval fel kell ám kötni a gatyamadzagot minden mikulásozó felnőttnek, hogy a csemete ne rántsa le a leplet a „Mikulás-misztériumról”, még mielőtt a játékban implikált „nagyok” ki nem szórakozták magukat kellően.

Bevégeztetett: az EMNT vezetése egy új politikai alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása mellett tette le a garast. Bár a döntéssel a Tőkés László fémjelezte szervezet újabb Rubicont lépett át, a neheze még csak most jön, hiszen a párt bejegyzéséhez több ezer aláírást kell majd összegyűjteni, és országos szervezetet kell kiépíteni.

Már nem divat vonattal utazni. Amióta a nagypapától örökölt aranyfogakért kapott pénzből már külföldi használt autót lehet vásárolni, senkinek sem fűlik a foga a büdös, szakadt, fűtetlen fülkékhez. A több tíz éves műbőrkárpit már egy félórás út után úgy hozzáragad az ülepünkhöz, hogy a nyomait alig tudjuk levakarni a kínai farmerünkről. Továbbá a személyvonatok zöme lassúbb a nyugdíjas csigánál, egy örökkévalóságig áll minden...

Tulajdonképpen az lett volna a meglepő, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – már ha igaz az erre vonatkozó hír – nem javasolja a gyermeknevelési szabadság időtartamának, illetve a segély összegének radikális csökkentését. Hiszen a nemzetközi pénzintézet sem adhat mást, csak mi lényege.

Romániában érdemes nácinak lenni. Itt ugyanis büntetlenül uszíthatnak, hajuk szála sem görbül, sőt a hatóságok is a pártjukat fogják. Már persze ha az ember megfelelő nemzetiségű náci. Hogy minden világos legyen: idén sem múlt el a december elsejei román nemzeti ünnep magyarellenes provokáció nélkül.

Amikor 2009 májusában a nagyszebeni Concefa Rt. nyerte el a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálásának a jogát, a teljes hazai és magyarországi műemlékvédő szakma felhördült. Kórusban zengték a szakemberek: nem értik, hogyan lehet egy útépítésben és épületfelújításban jártas cégre bízni egy ilyen műemléki presztízsberuházást.

Az okát nem keresem, de nap mint nap szembesülök vele, hogy ez a mi társadalmunk elkedvetlenedett, besavanyodott, megunta az életét. Ennek legegyszerűbb példája egy hír, ami szerint amerikai tudósok felfedezték a hosszú élet titkát. Egy homályos, bulvárosított információról van szó, ami időnként felröppen a médiában, amikor az újságíró helytöltés végett böngész mindenféle hírgyártó oldalakat.

Bár Franco Frattini olasz külügyminiszter talán túlzott, amikor arról beszélt: akár diplomáciai szeptember 11-ét is okozhatnak a WikiLeaks által nyilvánoságra hozott titkos amerikai dokumentumok, annyi mindenképpen bizonyos, hogy az Egyesült Államok tekintélyét alaposan megrengette az a mintegy 250 ezer minősített irat és diplomáciai távirat, amely most a világ szeme elé került.

Levédhető romanikumnak is beillene a jól ismert, régen űzött tesze-tosza, soha be nem fejezett kontármunka. Ha netán akadna valaki, akinek hirtelen nem ugrik be, miről is beszélek, gondoljon a mondhatni állandó úttestfoltozgatásra, az épp befejezett(nek tűnő) járda következő heti feltörésére, a rendesen el nem kötött csövekre – de minek is soroljam tovább, gondolom, most már mindenki számára világos a tárgy.

Üdvözlendő a Boc-kabinet szándéka, miszerint át kívánja gondolni és szervezni a gyermeknevelési támogatás rendszerét. Elvégre egy kormány számára a költségvetési egyensúly helyreállítása, az infrastruktúra fejlesztése vagy a gazdaság működésének elősegítése mellett éppúgy prioritás kell hogy legyen a népességgyarapodás ösztönzése is.

Kétszer kettő néha öt – tartja a híres nóta, ám néha több. Az egyik partiumi városban a tavaly befoldozták az utcákon tátongó gödröket. Ez egy. Idén versenytárgyalást írtak ki, és egy cég meg is nyerte az egyik főút teljes útburkolatának feljavítását. Ez kettő. Az illető vállalat sikeresen megoldotta a feladatot, elkészítette a vadonatúj futófelületet.

Még mondja valaki, hogy nem finomak a pipicombok… Na, kedves férfitestvéreim az Úrban, ne azokra a nyáron parányi szoknyácskák alól előbukkanó, ilyenkor, advent küszöbén viszont már feszes nadrágokba bújtatott női idomokra gondoljatok.

Lassan célegyenesbe fordulnak a kedvezményes honosítás előkészületei, hiszen alig több mint egy hónap múlva beindul a nagyüzem, és várhatóan ezrek veszik ostrom alá a külképviseleteket a magyar állampolgárság megszerzése érdekében.

A főállású, nyitott elméjű, haladó européerek már megint megírták: aki nem tapsikol lelkesen, amiért a Román Kulturális Intézet a budapesti Nemzeti Színházban ünnepelte volna december elsejét, sőt arra vetemedik, hogy az eseményt ne a magyar–román megbékélés zálogának és a múltbeli sérelmeken való átlépésnek tekintse, az utolsó, fasiszta, mucsai bunkó.

Ha minden igaz, a román kormány folytathatja a parlamentben az oktatási törvény ügyében megkezdett felelősségvállalást, azaz a jogszabály akkor léphet hatályba, ha a törvényhozás leszavazza az ellenzék bizalmatlansági indítványát. Persze az alkotmánybíróság homályos, következetlen, egymásnak ellentmondó döntéseinek tudatában minderre mérget venni még nem ajánlatos, hiszen az ellenzék most minden követ megmozgat, minden jogi kiskaput felhasznál a...

Emlékszem, egyszer gyerekkoromban szerelőhöz kellett vinni a tévét. A kétségbeesésen túl – jaj, mi lesz szegénykémmel? – az döbbentette meg a családot a legjobban, amikor észrevettük, hogy a nappaliban gyakorlatilag minden ülőhelyről a televízió látszik legjobban. Mintha az egész szoba központja lenne, valahogy úgy, mint annak idején a tűzhely.

Ha történetesen nem a saját pénztárcájára és életkörülményeire menne ki a játék, a hazai polgár minden bizonnyal a hasát fogná nevettében a bukaresti politikusok által szolgáltatott kabaré láttán, olyan színjátékot ugyanis ritkán lát a világ, mint ami a román kormány és a parlament falain belül végbemegy.