2010. december 10., 11:362010. december 10., 11:36
Az okot maga az államfő jelölte meg: azt szeretnék elkerülni, hogy a hasonló hangzás miatt összekeverjék a romákat a románokkal. Az időzítésnek minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy az elmúlt két évben a nyugat-európai sajtó attól hangos, hogy Romániából érkezett cigány csoportok tagjai számos bűncselekményt követtek el Olaszországban és Franciaországban.
A bukaresti illetékeseknek emiatt igencsak ég az arcuk, és nem is ok nélkül. Csakhogy a javasolt intézkedés több okból sem biztos, hogy alkalmas a probléma kezelésére. Itt van mindjárt az a tény, hogy a nyugat-európai sajtóorgánumok a legritkábban veszik maguknak a fáradságot, hogy megvizsgálják a külföldről érkezők pedigréjét.
Ha valaki Romániából érkezett, akkor azt egyszerűen románként emlegetik, és emiatt a bukaresti politikusoknak nem lehet egy szavuk sem, hiszen ők is azt az elvet vallják, hogy minden román állampolgár románnak tekintendő. (Mondják mindezt rendszerint olyankor, amikor a magyarok szabad anyanyelvhasználatot és önrendelkezést követelnek). Szóval már itt megmutatkoznak a nemes kezdeményezés gyöngéi.
De van még tovább is. Kerestem a törvényjavaslatban azokat a paragrafusokat, amelyek kifejtik, miben javul a cigányok szociális helyzete és foglalkoztatottsága, valamint a cigányok és nem cigányok közötti viszony annak nyomán, hogy a román hatóságok hivatalosan is cigánynak tekintik őket a politikailag korrektnek számító, bár a cigányok többsége által nem használt roma helyett.
De nem találtam ilyen cikkelyt. Szóval az egész arról szól, hogy a romaügyet amolyan szómágiapárbajjá süllyesztenék, ugyanazt a módszert alkalmazva, mint a magukat rendkívül hozzáértőnek és jófejnek képzelő harcos jogvédők, akik azt hiszik, attól, hogy a cigányokat romának kell hívni, már egy csapásra jobb lesz nekik. A román sámán erre válaszul azért is cigánynak hívatná őket, mert ettől meg szerinte a románoknak lesz jobb. Igaz, amíg a bukaresti sajtó erről cikkezik, legalább addig sem az a vezető hír, hogy újabb, jogellenesen kint élő romániai cigányokat toloncoltak haza Párizsból.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.