• Vélemény

Amikor tavaly december 27-én – történetesen éppen a születésnapomon – beadták az első koronavírus elleni oltást, úgy éreztem: ez az egyik legszebb születésnapi, egyben karácsonyi ajándék, hiszen hirtelen kézzel foghatónak tűnt a járvány vége. 

Azt hihettük az utóbbi hetekben, hogy a Románok Egyesítéséért Szövetség (AUR) kifogyott a mondanivalóból az év végére. Aztán hirtelen ismét a kormányzati döntéseket befolyásoló tényezővé vált a karácsony előtti politikai uborkaszezonban. 

Elgondolkodtató lenne összevetni, mi valósult meg és mi maradt parlagon mindabból, amit az 1989. decemberi eseményektől reméltek a hétköznapi emberek.

FÓRUM – Markó Béla utóbbi köteteiben (Bocsáss meg, Ginsberg, 2018, illetve Egy mondat a szabadságról, 2020) erőteljesen foglalkozik az 1989. decemberi forradalommal.

Bár Florin Roman immáron csak egykori digitalizációért felelős miniszter három, hivatalban töltött hét utáni gyors bukása nem számít rekordnak Romániában, önmagán túlmutató eseményként kiválóan illusztrálja azt a katasztrofális helyzetet.

Bogdan Aurescunak csak épp szobrot nem emeltek, miután 2009-ben a bukaresti külügyminisztérium hágai megbízottjaként sikerrel vette az utóbbi évtizedek kétségtelenül legnehezebb peres akadályát. 

Mindannyian legyünk angyalok, adakozzunk tiszta szívből, segítsünk embertársainkon, szerezzünk örömet a rászorulóknak, forduljunk egymás felé a szeretet jegyében – nagyjából ez az adventi időszak rengeteg nagylelkű kezdeményezésének jó szándékú üzenete.

Amikor ismét a baloldal került hatalomra Bukarestben, eszembe jutott Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök szállóigévé vált mondása: „A szocialistákkal az a baj, hogy mindig kifogynak más pénzéből!” 

Meg kell hagyni, azért mégiscsak szorult némi emberség a Demokratikus Koalíció illetékeseibe. 

Ferenc pápa populista. Az Európai Uniót bírálva igyekszik bővíteni az öreg kontinens katolikus híveinek számát. 

Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. 

Számos jel mutat arra, hogy egyre hangsúlyosabban válik énközpontúvá a világunk. Erről tanúskodik az is, hogy nem ritka már, amikor az életveszéllyel sem törődve akar valaki rizikós helyzetben, mondjuk a vonat tetején szelfit készíteni magáról.

Világjárvány ide vagy oda, a román illetékesek idén sem tudtak ellenállni a kényszernek, hogy a nemzeti ünneppé tett december elsején katonai díszszemlékkel, tömegek részvételével üljék meg az ünnepüket.

Az elkövetkező évek Németországáról egyelőre csak annyit tudunk, hogy nemcsak Angela Merkel távozik tizenhat éves kancellárság után a politikából, hanem a Kereszténydemokrata Unió is ellenzékbe szorul.

Miután elült a kormánykoalíciós tárgyalások és az új román kormány beiktatása körüli csatazaj, úgy tűnik, mindenki megnyugodhat, beleértve az erdélyi magyarságot is.

A kormány tegnapi beiktatásával lezárult minden idők egyik legfölöslegesebb és -értelmetlenebb kormányválsága, amely eredményeként elmondható: az egyetlen pozitívum, hogy jó két hónap után ismét teljes jogú kormány áll az ország élén.

Megkérdezte egy újságíró a kijelölt miniszterelnököt, Nicolae Ciucă ügyvivő védelmi minisztert, miért álltak össze a nemzeti liberálisok a szociáldemokratákkal. A nyugalmazott tábornok azt mondta: azért, mert így döntött a vezetőség.

Enyhén szólva is visszásnak tűnik, hogy miközben Romániában, főként a Székelyföldön évek óta szinte mindennaposak a medvetámadások, addig egyetlen, franciaországi medvetámadásról szóló hír nagy felháborodást keltve bejárja a világsajtót.