A számítások szerint a szomszédban kitört háború, s az ennek, illetve az ehhez kapcsolódó EU-szankcióknak következtében Romániába is begyűrűző gazdasági válság többnyire egyformán sújtja majd a korábban egymással rivalizáló két nagy pártot, amelyek ugyanakkor olyan nagyot nem veszíthetnek népszerűségükből, hogy a következő, 2024-ben esedékes választások után közösen ne tudnák maguk alá gyűrni a most szépen sorvadó Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR), valamint a járvány után lényeges téma nélkül maradt Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR).

Sajtóértesülések szerint a támogatottságban a szociáldemokraták mögött jócskán lemaradt Nemzeti Liberális Párt (PNL) már a jövő stratégiáját építgeti. Ennek része Nicolae Ciucă pártelnökké avanzsálása, előtérbe helyezése. A hatalmon lévő két nagy koalíciós párt korábbi megegyezése alapján jövő májusban kormányfőcsere lesz, az azt követő másfél évig, azaz a 2024-es választásokig pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD) adja a miniszterelnököt. A váltást követően Ciucă a szenátus elnöki pozíciójába landolhat.

A bukaresti sajtóban nemrég ismét terítékre került az a korábban is közölt információ, miszerint Klaus Iohannis esélyes a NATO főtitkári posztjára. 2023 októberében jár le Jens Stoltenberg meghosszabbított mandátuma, azt követően válthatja a dán NATO-vezért Iohannis. Ebben az esetben az államfői pozíciót a 2024-ben esedékes választásokig átmeneti jelleggel a szenátus elnöke foglalná el. Így válna a 2023 nyarára szenátusi elnökké választott Nicolae Ciucă Románia ideiglenes elnökévé. Ez utóbbi pozícióból vágna neki a 2024-es elnökválasztásnak a jobboldal jelöltjeként. A PNL vélhetően Iohannis NATO-álmának meghiúsulása esetén is a szürkénél is szürkébb Ciucát jelöli államfőjelöltnek. Hogy miért? A nyilvános indok szerint talán kitart addig a viszonylagos népszerűsége. A nem hivatalos ok Ciucă PSD-s és titkosszolgálati elfogadottsága.

Ha tehát minden a két nagy párt terve szerint alakul – s az olykor egymással is összecsapó titkosszolgálatok sem gondolják másképp –, egy kis választási csetepaténak tűnő színjátékot követően változatlan fekvésben maradhatnak közös ágyukban a koalíció tagjai. Nem az ilyen ügyeskedő hatalmi taktikák a legklasszikusabb formái egy demokráciának, de tény, mostanában amúgy sem olyan időket élünk, amikor vibráló viták mentén megszülető frappáns megoldásokat igényel a választópolgár. Még csak a legelején vagyunk egy olyan válságos időszaknak, amikor az elkeseredettség, az elszegényedés, a hiány mindent felülír majd. Kényelmes parlamenti többsége ellenére szinte lehetetlen küldetésre készül a jelenlegi koalíció. Ezt annak vezetői is jól tudják, ezért igyekeznek jó előre bebetonozni pozícióikat.