Balogh Levente

Balogh Levente

Közeledés történelemhamisítással?

2022. április 29., 09:522022. április 29., 09:52

Bár a tábornokból lett miniszterelnök, Nicolae Ciucă enyhén szólva sem legendás retorikai képességeiről ismert, beszédírói néha mégis gondoskodnak róla, hogy ne csupán arra kapja fel az ember a fejét, ha még az előre megírt szöveg felolvasása is alig leküzdhető kihívást jelent számára.

Így volt ez a múlt héten is, amikor a város román többségű vezetői által hivatalos „városünneppé” nyilvánított napon, Nagyvárad 1919-es román megszállásának április 20-i évfordulóján mondott beszédet, amelyben arról tett említést, hogy nem csupán a város akkoriban elenyésző számú román lakossága fogadta éljenezve a bevonuló idegen hadsereget, hanem a magyarok is. Ami még a legnagyobb engedékenységgel sem nevezhető egyébnek történelemhamisításnál.

Ez persze román berkekben sohasem számított ritkának, különösen Erdély megszerzése kapcsán. Ám Nagyvárad vonatkozásában a helyi román illetékesek néhány évvel ezelőtt mégiscsak érezték, hogy egy, 1919 áprilisában 93 százalékban magyar többségű város esetében valamivel mégiscsak meg kell indokolni, miért kell „felszabadítónak” tekinteni a román hadsereget.

Ezért kitalálták, hogy a Traian Moşoiu tábornok vezette román csapatok Kun Béla kommunistáinak uralma alól szabadították fel a várost. Amivel csak annyi a gond, hogy egyszerűen nem igaz. A rossz emlékű Tanácsköztársaság egyre népszerűtlenebbé váló váradi képviselői ugyanis már napokkal korábban elszeleltek a városból, ahol visszavette a hatalmat a legitim magyar közigazgatás, Rimler Károly polgármesterrel az élen.

És igaz ugyan, hogy a kommunisták visszatérésétől tartva maga Rimler kérte fel a románokat, hogy vonuljanak be a városba, de ezt egyetlen pillanatig sem azért tette, mert szerette volna, ha örökre ott maradnak.

Hanem azért, mert a Tanácsköztársaság terroruralmának felszámolásával az antant által megbízott román hadseregben látta a biztosítékát annak, hogy a vörösök tényleg nem térnek vissza. Vagyis enyhén szólva is retorikai túlzás a bevonuló románokat lelkesen üdvözlő helyi magyarokról beszélni, mint ahogy a románok „felszabadítóként” való emlegetése sem helyénvaló. Főleg úgy, hogy rögvest be is jelentették: a város megszállásával úgy tekintik, hogy az Románia birtokába került.

Mindezt sokszor, sokan leírták, leírtuk már, ezeken a hasábokon is. Ami miatt mégis fontos ismét megemlíteni, az, hogy most a még mindig mintegy 50 ezer magyar számára otthonul szolgáló városban Románia miniszterelnöke szájából hangzottak el az említett sületlenségek.

Az egyértelműen kijelenthető, hogy Ciucă azért állt elő a valósággal köszönőviszonyban sem álló kijelentéssel, hogy legitimálja a román megszállást, amely aztán az első világháborúban győztes nagyhatalmak jóvoltából permanens román uralommá vált a város fölött.

Ugyanakkor a kijelentésnek magyar szempontból létezhet egy valamivel jóindulatúbb megközelítése is. Az ugyanis akár úgy is értékelhető, hogy a román kormányfő közös pontokat keresett a magyar és a román közösség között, megpróbálva ezzel azon elemekre helyezni a hangsúlyt, amelyek összekötik a két népet, azok helyett, amelyek elválasztják őket. Utóbbi alapvetően dicséretes gesztus lenne.

Mind Magyarország és Románia, mind az erdélyi és partiumi magyar közösség szempontjából fontos, hogy javuljon a magyar–román viszony. Valóban lényeges volna, hogy a két, egymás tőszomszédságában, jelentős részben ugyanazon a területen élő nemzet között fölfedezzük a közös pontokat, amelyek előmozdíthatják az együttműködést, a közös célok megtalálását és megvalósítását, ami akár a történelmi megbékélés előszobája is lehetne.

És akár oda is elvezethetne, hogy a mindenkori bukaresti illetékesek belássák: a magyar–román feszültség enyhítését éppen az akadályozza, ha nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a magyarokra. Míg ha az ország sikerességéhez nélkülözhetetlen erőforrásként értékelik őket, és szavatolják a nekik járó egyéni és kollektív kisebbségi jogokat, az – különösen a jelenlegi, háborús környezet fényében – segíthet a válságok leküzdésében.

Ennek elérésére azonban nem biztos, hogy a bornírt történelemhamisítás a legjobb eszköz.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.