Fotó: Fototeca online a comunismului românesc
„A diktátor tetemének bűze még sokáig érződni fog az országban.”
(Sütő András, 1990. január)
2022. április 12., 20:312022. április 12., 20:31
Ha netán valaki túl erősnek érezné az író fentebb idézett mondatát, gondoljon arra, hogy a korlátlan hatalmú zsarnokról éveken át dicshimnuszokat zengett a Szekuritáté (Securitate) irányította sajtó, ezért Hádész birodalmában (ott a helye!) meg kell kapnia, amit valójában megérdemel, amire életében rászolgált. Esetében nem érvényes a „(…) vagy jót, vagy semmit” mondás. A nagyzási hóbortjaival párosuló személyi kultusza, beteges fantáziája és hozzá nem értése a szó szoros értelmében nélkülözésbe taszította az ország népét, majd az élelmiszer és egyéb fontos közszükségleti cikkek hiányát szóvá tevő emberek tömegébe lövetett 1989 decemberében. A felháborodott tömeg gyilkost kiáltott rá, és takarodását követelte. Akik megtagadták a tűzparancs végrehajtását, a szekusok helyben agyonlőtték. A történetírók több mint 60 ezer áldozatról beszélnek. A diktátor elnyomó gépezete aljas, bestiális módon tüntette el a vérengzés nyomait. Egy 1990 januárjában megjelent könyv szerint a halottakat kohóban égették el, mások szerint tóba dobták őket…
Fiatal olvasóinkra is gondolva, tudományos igénnyel szerkesztett lexikon (2009) alapján írom le, mi is volt tulajdonképpen az a bizonyos Szekuritáté: „A titkosszolgálat (politikai rendőrség) megnevezése a kommunizmus idején, amelyet 1948-ban hoztak létre, és 1989 decemberében szűnt meg, illetve szerveződött át 1990 márciusa után. Kelet-Európa legnagyobb és legvérengzőbb titkosszolgálata volt: a Ceaușescu-rendszer idején körülbelül 11 000 ügynöke volt és félmillió informátora. Módszerei a KGB mintáját követték: házkutatások, telefonok lehallgatása, elfogatások, kivégzések, balesetnek álcázott gyilkosságok. Bárkit eltüntettek, aki nem értett egyet a Kommunista Párt nézeteivel, vagy bírálta az akkori pártpolitikát, esetleg csak disszidálni akart.” (A KGB a Kelet-Európát elnyomó kommunista szovjet hatalom titkosszolgálata orosz nevének – Komitet Goszudártszvennij Bezopásznoszt – kezdőbetűiből alakult betűszó, jelentése: állambiztonsági bizottság – K. Gy.).
Sütő András előrelátását Marosvásárhely fekete márciusától napjainkig számos tény igazolta és igazolja: szociológiai felmérések, iskola- és oktatástörténeti munkák, zászlók, címerek, magyar utcanevek, feliratok, intézményelnevezések üldözése, újságcikkek és még sok-sok minden egyéb. Apropó szociológiai felmérések! A románok elég nagy számban elfelejtették, hogy a boltok kongó üresek voltak, fejadagra osztottak havonta egyszer alapélelmiszereket, silány volt a ruha, fehérnemű, lábbeliellátás, akadozott a villanyáram és vízszolgáltatás, nem volt szabad szombat, sokszor még vasárnap, sőt húsvétkor és karácsonykor is menni kellett dolgozni; az autósokkal a hétvégi páros-páratlan bolondját járatták havi húsz liter benzinadaggal. Meg kell említenem az aljas falurombolást is, a nők intim dolgainak megalázó – rendőri felügyeletes – kezelését, a külföldi utazások pocsék mivoltát. S mindezekhez még ráadásul jópofát kellett vágni, mert ha nem, jött a mindig résen álló, fürkésző tekintetű szekus…
Akár értekezleteket is lehetne tartani a kollektív emlékezetkiesésről, az alacsony színvonalú politikai kultúráról, gazdasági-pénzügyi tájékozatlanságról (tervgazdaság kontra piacgazdaság), igénytelenségről, a fejlett polgári társadalom hiányáról és hasonlókról. Egyik bizonyíték rá, hogy a turisták által nagy számban látogatott településeken, üdülőhelyeken utcai és bolti árusok olyan hűtőmágneseket is árulnak most, 2022 tavaszán, amelyeken a tömeggyilkos, népnyúzó diktátor arcmása látható. Felháborító!
Fejlettebb – ’89 utáni demokráciákban is – már az önkényuralmi jelvények viseléséért is börtönbüntetés jár. Az is közismert, hogy a németek zöme szégyelli Hitlert, az oroszok Sztálint, a magyarok Rákosit és Kádárt. Vajon mikor jönnek rá a románok, illetve Románia lakói – köztük magyarok is –, hogy Ceaușescu is szégyellnivaló?! Méghozzá nagyon. Emlékének ápolását jogszabály által bűncselekménnyé kellene nyilvánítsa a Parlament. Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt Románia hivatalosan is elítélte a kommunizmust, annak diktatúráját, benne a zsarnok viselt dolgait, és emberellenes rezsimnek minősítette azt.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!