• Vélemény

Irodistának a Székelyföldön azokat az embereket nevezik, akik ülnek egy irodában, tologatják az iratokat innen-oda, aztán ha netán egy ügyfél megzavarná nyugalmukat, attól szemmel láthatóan idegessé válnak.

Kétségkívül érzékeny témát érintett az Evenimentul Zilei, amely hatósági forrásokból arról értesült, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács égisze alatt működő demokrácia-központok félmillió eurós apanázst kaptak valamely magyarországi közalapítványtól.

Azt mondják, egy házasság sikeréhez nagyban hozzájárul, ha a menyaszszony az esküvő napján visel valami régit, valami újat, valami kéket és valami kölcsönkapottat.

Az elmúlt hét végén életét vesztette Nagyvárad egyik strandján egy hétéves kislány, akit magába szippantott a medence lefolyója.

Hímes közéletünk olyasmit produkált, amire legfantáziadúsabb képzelgéseimben sem gondoltam volna.

Felemás képet kapunk, ha megpróbáljuk összegezni, milyen hozadékai vannak az idén második alkalommal megünnepelt Nemzeti Összetartozás Napjának.

Mára már bizonyossá vált, hogy ebben az esztendőben sem lesz hiány valamilyen nyavalyából. Az elmúlt években volt már kergemarhakór, sertés- és madárinfluenza, H1N1 vírus, most azonban mintha új korszak venné kezdetét.

Bizonyára sokan kapták fel a fejüket Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szerdai kijelentése nyomán, miszerint a magyar–román kapcsolatrendszer történelmileg a legjobb állapotban van. Hiszen az elmúlt hetek eseményei – a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzata elé törvénytelenül elhelyezett gyalázkodó Iorga-tábla ügye, valamint a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása körüli hisztériakampány – épp hogy nem a magyar–román viszony...

A felületes szemlélő azt hihetné, hogy lassan a teljes univerzumban sincs még egy akkora fellegvára a kultúrának, mint Nagyvárad. Persze tény, hogy volt olyan korszak, amikor Budapest mellett Magyarország amolyan második kulturális fővárosaként üzemelt, de ami ma zajlik, az a kívülálló számára pláne a művelődés kánaánjának tűnhet, hiszen alig fél éven belül három színházat is létrehoztak.

Köztudott, hogy a romániai focit sem csak a pályán játsszák. Az érdekharcok, az állandósult bundagyanú és bírószidás, a szappanoperákká dagadó televíziós kibeszélő-show-k véget nem érő sora egyaránt arra hivatott, hogy átírja a labdarúgás alapszabályait, miszerint a futball egy labdajáték, amelyet két, 11 fős csapat játszik 90 percen keresztül.

Ismét napirenden van a kóbor kutyák megölését engedélyező törvénytervezet, mely minden valószínűség szerint csak azért nem ment át az elmúlt napokban a döntéshozó testületen, mert az állatvédők vehemensen és nagy számban tiltakoztak a helyszínen.

Új jobbos hecckampányt és szóhasználatot fogalmaz újra, és megfelelőképpen csomagolva emel diplomáciai szintre a román külügy, amikor kifogásolja a Székelyföldet népszerűsítő brüsszeli iroda megnyitását.

Amilyen hisztéria volt az új munkatörvénykönyv elfogadása körül, egy hónap alkalmazás után elég nagy a csend. Az akkori apokaliptikus forgatókönyvek nem jöttek be, miszerint a munkaadó és a munkavállaló közötti egyensúly átbillentésével beköszönt az új rabszolgarendszer, lőttek a stabil munkahelyeknek, egy csomó embert ki fognak rúgni stb.

Belegondolni sem jó, mi várható közvetlenül a jövő ősszel esedékes parlamenti választások előtt, ha a román pártok már most is ilyen vehemenciával próbálnak a magyarellenes uszítással szavazatokat szerezni.

Napok óta egy furcsa hasmenéses járvány hírétől hangos a magyarországi sajtó, melynek állítólag Németországban már halálos áldozata is volt.

Minden jel arra utal, a következő időszak vízválasztó lesz Romániában a többség és a kisebbség, pontosabban a román politikai-közigazgatási hatalom és a magyar közösség viszonyrendszerében.

Furcsa szerzet az ember: akármi is legyen, kisebb-nagyobb sikerélményre mindig szüksége van. S ha éppen nincs kéznél ilyesmi, hát kreál – a semmiből is.

A szomjazó kutak havának 23. napján, amikor a vidék lakói már jószerével felélték ivóvíztartalékaikat, Oleg Péter felesége – akiről mindenki tudta, hogy három melle van – kora hajnalban lefejtette magáról férje ölelő karjait, fehér hálóingében a kertek alá lopakodott, és minden intés és tilalom ellenére beleszürcsölt a Vorevica zavaros vizébe. Oleg Péter előző este annyi cseresznyepálinkát öntött fel a garatra, hogy akkor sem ébredt fel, amikor...