2011. június 03., 09:592011. június 03., 09:59
Ráadásul mindhárom teátrum magyar. Mielőtt azonban azt hinné bárki is, hogy dagadoz a váradi kebel, amiért lassan oda jutunk, hogy az egy főre eső magyar színházak száma szinte vetekszik a budapestiekével, azt is meg kell jegyezni, hogy tulajdonképpen ugyanarról az intézményről van szó, csak rövid időn belül háromszor is meg kellett alapítani. Ami persze önmagában mégiscsak rekord, de nem biztos, hogy ezzel szeretnénk bekerülni a Guinness-statisztikákba.
Már e rovatban is szó esett ugyanis arról, hogy a megyei önkormányzat az eddig egy intézményben működő magyar és román társulatot két külön entitássá kívánja bontani, ami mind szakmai, mind anyagi szempontból természetes lépés. Csakhogy a megye román prefektusa számára egész más dolgok tűnnek természetesnek, ezen dolgok között pedig a jelek szerint nincs helye annak, hogy újabb, önálló magyar művelődési intézmény jöjjön létre. Ennek nyomán pedig azonnal közigazgatási bíróságon támadta meg a megyei közgyűlés döntését, majd amikor az újra a magyar teátrum létrehozásáról döntött, akkor azt is.
Ezért kellett harmadszor is a magyar színház megalakításáról döntést hozni – a hivatalos álláspont szerint minden, a korábbi két alkalommal a prefektus emelte kifogás figyelembe vételével. Most nem szeretnék vészmadárkodni, de ahhoz azért legalább az Alfa Centauri környékéről származó földönkívülinek kellene lennünk, hogy elhiggyük: a kormánymegbízottnak valóban csak jogi kifogásai vannak, és nem azzal van baja, hogy a színház magyar intézmény lesz. Ennek fényében pedig egyáltalán nem kizárható, hogy ismét csak talál valamilyen kreatív ürügyet arra, hogy újra megvétózza a színházalapítást. Ami sajátos játékot eredményezhet, hiszen a következő években akár rutinszerűvé is válhat a dolog, és a megyei közgyűlés minden egyes ülésén alapítanak majd egy magyar színházat.
Szóval a prefektus igyekezete visszafelé sült el: bár sajátjai előtt azzal szeretne tetszelegni, hogy ő akadályozta meg egy új magyar intézmény létrejöttét, úgy vonul majd be a köztudatba, mint az a kormánymegbízott, akinek regnálása alatt a legtöbb magyar művelődési intézményt hozták létre.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!