Felelőtlenek

 Egy ember halála már önmagában tragédia, egy gyermeké kétszeresen az, így a bihari megyeszékhelyen történt borzasztó eseményre méltán felkapja fejét még a rendőrségi híreken megedződött médiafogyasztó is. Különösen akkor, ha rájön, hogy a váradi eset kiváltó oka a Romániában népbetegségnek számító nemtörődömség, felelőtlenség, amelynek végkövetkeztetése rendszerint az, hogy az áldozat volt a hibás. Hiszen ugyan mi volt az első reakciója a többek között a váradi strandokat is üzemeltető, az önkormányzat hatáskörébe tartozó önálló ügyvitelű vállalat vezetőségének a tragédia után? Az, hogy a szóban forgó közfürdő szabályzata fehéren-feketén előírja, miszerint a medencéből szombaton délután – vagyis akkor, amikor amúgy a legnagyobb lenne a forgalom – takarítás céljából leengedik a vizet, amit a fürdőzőkkel szóban közölnek, márpedig aki ezt követően is bennmarad pancsolni, azt saját felelősségére teszi.

Nem tudják, hová tűnhetett a lefolyónyílás rácsozata, arra sem válaszolnak, honnan kellene ismernie egy hétéves gyereknek a belső szabályzatot, vagy egyáltalán honnan sejthetné a veszélyt, amikor ő csak lubickolni akar. És a rendőrségi nyomozás közepette mit tesz a strandot üzemeltető cég? Noha továbbra sem szavatolta a létesítmény biztonságát, a tragédia másnapján ismét kinyitja a fürdőt, mintha mi se történt volna. Jobb, a polgárok biztonságát mindennél fontosabbnak tartó helyeken a strandgondnokság vezetősége az úszómesterrel és a karbantartóval együtt régóta letartóztatásban várná a bűnvádi eljárás kivizsgálását. Románia azonban nem ilyen hely, itt előzetes letartóztatásba csak korrupció miatt kerülhet a gyanúsított – aki a menetrendszerű médiashow után szabadlábra is kerül, és „legjobb” esetben felfüggesztettet kap –, a hanyagságból, gondatlanságból, munkaköri kötelesség teljesítése közben elkövetett mulasztásból elkövetett emberölést csak a büntető törvénykönyv ismeri, a nyomozó hatóság, az igazságszolgáltatás számára azonban nem nagy kunszt. Holott mindenkinek meg kellene tanulnia már végre olyan felelősségérzettel dolgozni ebben az országban, mintha mondjuk mozdonyvezető volna, akinek egyetlen apró hibája sok-sok ember életébe kerülhet.