2011. május 31., 09:222011. május 31., 09:22
Az ellenzéki szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok egyre durvább hadjáratot folytatnak a magyar ügyek ellen, most éppen a Székelyföld brüsszeli lobbiirodájának megnyitása ürügyén folytatnak hisztériakampányt. Persze a magyar kártya előhúzása nem véletlen: az uszítással egy csapásra két legyet is ütnek, hiszen a nagyobbik kormánypárt, a PDL soviniszta retorikára fogékony tömegek előtti befeketítéséhez a legjobb módszer az, ha sikerül „magyarbérencként” beállítani.
A PDL most valóban szorult helyzetben van, hiszen ahhoz, hogy kormányon maradjon, teljesítenie kell koalíciós partnere, az RMDSZ kisebbségi vonatkozású követeléseit. A magyar szempontból kedvező oktatási törvényt már kipipálták – bár kérdéses, mi lesz az alsóházon „véletlenül” átcsúszott, a kedvezményeket kiiktató törvénytervezet sorsa a felsőházban, ahol ingatag a kormánytöbbség – , és úgy néz ki, hogy valóban sikerülhet még az ülésszak vége előtt elfogadni a kisebbségi törvényt is. A PDL ugyanakkor nem lenne tipikus bukaresti párt, ha nem tartana két vasat a tűzben: miközben kormányszinten megfogalmazott nyilatkozataiban támogatja a kisebbségi törvényt, azért szintén kikacsint a nacionalista szavazókra. A párt polgármestere vezette kolozsvári önkormányzat a lehető legnagyobb természetességgel rúg fel nemzetközi egyezményeket és a hatályos jogszabályokat, csak hogy elhelyezhessen egy magyarellenes hangvételű táblát a Mátyás-szobor előtt.
De a brüsszeli Székelyföld-iroda kapcsán is hangzott el az ellenzékéhez hasonló hangvételű bírálat a PDL részéről is. Szóval zajlik a kampány, ráadásul a mi bőrünkre. Kérdéses azonban, hogyan magyarázza majd meg az ellenzék a válság és az életszínvonal-romlás miatt a szélsőséges retorikára amúgy is fogékonyabb tömegeknek, hogy a magyarellenes uszítás közepette miért ajánl továbbra is koalíciós együttműködést az RMDSZ-nek az esetleges kormányváltás utánra. A feléledt sovinizmust ugyanis jóval nehezebb lecsillapítani, mint mondvacsinált ürüggyel a rövid távú politikai haszon érdekében az ország egységének felbomlását vizionálva hisztériát kelteni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!