2011. június 07., 11:162011. június 07., 11:16
Tudom, hogy „a nép, az istenadta nép” bizony eléggé elmaradott gondolkodású, mélygyökerű hitéletének következtében sok olyasmiben hisz, amit egy napnyugati átlagember még viccként sem venne a szájára. Gondoljunk csak az öntözőberendezések gyors szétlopkodása után, a nagy nyári szárazságok idején a szomjúságtól megrepedezett földeken végigvonuló processziókra: egy távoli kút felé tartanak, hangos énekléssel követve papjukat, aki aztán ott hosszasan megáldja az ugyancsak kiszáradóban lévő kutat, illetve esővarázsló imákat mondat a hívekkel. Ezeket a hókuszpókuszokat mondhatni már megszoktam, de a minap az történt, hogy egy középkorú férfiú, akiről később kiderült, hogy életének majdnem a felét az Egyesült Államokban élte le, és feltehetőleg ott ragadt rá a demokráciának nevezett vírus (vagy bacilus volna?, nem tudom), nyilvánosan, nagy hangon tiltakozott miniszterelnökünk kicsattanó életerővel telített öles öntömjénezései ellen. Eredmény: a közegek bevitték a tiltakozót, s egy kicsit meglapogatták húsát-csontját olyképpen, hogy sántikálva jött ki a napfényre. Ettől viszont az amerikás vírusa virult ki még jobban, s immár láncokat kötve a lábára tiltakozott újfent.
Eddig semmi baj, sőt jó, ha az a bizonyos első fecske végre megérkezni látszik. De önként vállalt láncainak csörgetésében megzavarta a média – közhírré röpítve, hogy az egyik verőlegény „fölöttébb gyanús körülmények között” elhunyt. Hogy a szenzációhajhász bulvársajtó telepatikus szemmel verést emlegetett, azon egyáltalán nem csodálkoztam, hallottam már ennél cifrábbat is. Ám hogy a magát a legkomolyabbnak valló s eddig sokak által (köztük általam is) annak tartott hírtelevízióban is az legyen a beszéd tárgya: vajon miközben verték, nem átkozta-e meg a rend marcona őreit olyannyira, hogy egyikük bele is haljon – hát az már nekem is sok volt. Előbb azt hittem, viccelnek a hatalomnak amúgy mindig vidáman odamondogató fiúk, de amikor láttam, mennyire komoly a kérdés, és a tiltakozó is milyen értetlenül zárkózik el a feltevéstől, akkor estem kétségbe. Hol élek, és mikor – kérdezgettem magamban, miközben fontolgatni kezdtem, hová is állítsam fel a kalodámat. Vagy tud esetleg valaki más hasonló középkori nyalánkságot?! Szívesen veszek minden ötletet!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!