2011. június 03., 10:012011. június 03., 10:01
Persze magyarázható úgy a kijelentés, hogy az államtitkár a két kormány közötti viszonyra célzott, ami az utóbbi időben tényleg nyugodt volt – legalábbis ha a szlovák–magyar viszonyhoz hasonlítjuk. Román részről valóban nem a kormány, hanem az ellenzék idézte meg a 90-es évek magyarellenes sovinizmusának szellemét, egy liberális szenátor immár amiatt sajnálkozott, hogy nem lehet megvonni Tőkés László román állampolgárságát.
Bár naivság volna azt hinni, hogy a nagyobbik kormánypárt, a PDL nem használná ki maga is szívesen százszázalékosan a magyarellenes diskurzus kampányelőnyeit, most az RMDSZ koalíciós társaként, a magyar kormány partnereként ezt legfelsőbb szinten nehezen teheti meg. (Meg azért sem, mert egy kormányválság kilátástalan helyzetbe sodorná az országot.)
Az ellenzék gerjesztette hisztéria és a magyarbérencség vádja nyomán a külügyminiszter akkor is rákényszerült, hogy berendelje a magyar nagykövetet, ha amúgy nem tette volna meg, de ez legalább annyira célozta a habzó szájú szocdemek és nemzeti liberálisok csillapítását, mint Budapest megdorgálását. Még ha nem is teljes meggyőződésből, de az RMDSZ-től függő PDL-nek most nemigen hiányzik a magyarellenes hangulat – Băsescu államfő és Boc kormányfő sem túl vehemensen ítélte el a székely képviselet megnyitását. Băsescu épp jókor dobta be a köztudatba az alkotmánymódosítás ügyét, így legalább nem kizárólag a magyarok gyalázásáról szól a romániai politikai diskurzus.
Márpedig a kedélyek csillapítására nagy szükség van mindkét oldalon – vélhetően Németh kijelentése is ezt szolgálta –, ugyanis úgy tűnik, mintha bizonyos körök politikai céljaik megvalósítása érdekében azt sem bánnák, ha az ellentét nyílt konfliktussá fajulna. Egyes kalandor politikusok érdekeit ez bizonyosan jól szolgálná – de hogy a két nemzetét és a két országét nem, az biztos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!