2011. június 06., 09:562011. június 06., 09:56
A Kárpát-medence számos pontján megtartott rendezvények, megemlékezések egyfelől valóban az eredeti célt próbálták szolgálni – felhívni a figyelmet arra, hogy a magyarok, bárhol éljenek is, együvé tartoznak – , másfelől azonban azt is tapasztalni kellett, hogy az emléknap üzenete nem mindenhol ért célba. Emlékezetes, hogy a magyar kormány tavaly nyilvánította a trianoni diktátum aláírásának évfordulóját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává. A gesztus a nemzet egyik legnagyobb tragédiáját megpróbálja új értelmezési keretbe helyezni, azáltal, hogy a szétszaggattatás mementóját az együvé tartozás szimbólumává avatja.
Ez pedig elvben megnyithatja az utat az előtt, hogy az országvesztés dátuma ne mindig a könnyes múltba révedés és a meddő panaszkodás alkalmául szolgáljon, hanem hogy úgy szolgálja a nemzettudat erősítését, hogy közben lehetőséget teremt a Trianonhoz vezető okok honfibútól mentes, higgadtabb számbavételéhez, a vitás kérdések kibeszéléséhez, illetve a párbeszéd kereséséhez a diktátum kedvezményezetteivel. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni. Az ország kétharmadának elvesztése miatti gyász jogos, de az összetartozás ünnepének mégiscsak az lenne az üzenete, hogy túl tudunk ezen lépni, és a nemzetrészek a határok ellenére képesek egymásra találni és együttműködni. Ehelyett volt olyan rendezvény, amelyen a mai geopolitikai helyzetet ismerve irreális, szélsőséges és uszító szólamok hangzottak el, ami a feszültség gerjesztésén és hamis illúziók keltésén kívül egyébre nemigen alkalmas. Persze a feszültségkeltésben az utódállamok illetékesei is jeleskedtek.
A román szociáldemokrata politikusok és a román netes hozzászólók durva kirohanása Sógor Csaba – amúgy kampánycélú, kevésbé szerencsés – Facebook-akciója ellen azt jelzi: továbbra is nulla összegű játszmának tekintik a magyar–román kérdést, ahol az egyik félnek mindenképpen vesztesként kell kikerülnie, csakis nekik lehet igazuk, a magyaroktól pedig azt a jogot is elvitatják, hogy tragédiaként éljenek meg egy számukra egyértelműen negatív eseményt. Márpedig párbeszédre csak ott van lehetőség, ahol a másik fél nem csupán a saját monológjára kíváncsi.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!