Lócitrom díj

A történelminek ígérkező összecsapás apropója az, hogy a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán az egyik helyben szerkesztett, szélsőségesen magyarellenes román hírportál publicistája gyűlölettől fröcsögő, gyalázkodó hangvételű írásban osztotta ki a magyarokat, amiért merszük volt egy hétig ünnepelni Kolozsvár központjában. A nem kis frusztrációról tanúskodó szöveg szerzőjének cikkében visszatérő motívum volt az augusztus 20-i nemzeti ünnepen a város főterén felvonuló huszárok hátasai által produkált lócitrom. Mármost jómagam az inkriminált eseményen nem vettem részt, így nem tudom, hogy a huszárlovak valóban képesek voltak-e ilyen mérvű függelemsértésre vetemedni, azonban ha tényleg így történt, talán akkor sem nagy tragédia. Hiszen a hagyományőrző egyenruhások lovas felvonulása a magyar kulturális örökség része, ami minden magyart büszkeséggel tölthet el, hiszen a huszárságot mint fegyvernemet az egész világ tőlünk vette át. Ez lehet, hogy frusztrálja a cikk szerzőjét, de attól még tény, nem tisztünk a lelki problémáival foglalkozni. Hanem viszont ahol ló van, lócitrom is van, ez már csak ilyen műfaj. A lócitrom eltakarítása pedig a közterület-fenntartók feladata. Például Londonban vagy Párizsban is, ahol ünnepi alkalmakkor szintén felvonulnak a lovas katonai díszegységek, de az ilyen esetekre nemigen szokás székrekedést okozó tablettákat beadni a paciknak – legfeljebb bizonyos helyeken pelenkát adnak rájuk. Viszont arról nemigen tudunk, hogy főtéri fesztiválokon össznépi sporttá avanzsálna a környékbeli zöldövezetek és épületek oldalba vizelése, mint ahogy az néhány hónappal ezelőtt szintén Kolozsvárott történt, amikor egy sörfesztivál közönsége a Szent Mihály-templom kertjében adta vissza az anyaföldnek, ami abból korábban árpa és komló formájában kisarjadt. Igaz, a magyar napok kulturális rendezvényként működtek, ezért a főtéren nem is árultak sört – viszont a románokra való tekintettel kétnyelvű konferálás zajlott. Mint ahogy minden rendezvényen igyekeztek – persze a magyar erények és hagyományok kidomborítása mellett – a város többnemzetiségű jellegére is felhívni a figyelmet. Ez azonban a jelek szerint a cikk szerzőjének elkerülte a figyelmét, ő csak a lócitromra figyelt. Melynek következtében – ha már ennyire foglalkoztatja a téma – ismeretlenül is a legnagyobb szeretettel ítélnénk neki oda a Lócitrom díjat.