2011. augusztus 29., 10:042011. augusztus 29., 10:04
Akinek viszont kijutott az említett örökséghordozóból, hát azzal csodákat lehet elérni: némi gyakorlással képesek lesznek leiskolázni az addig legneveletlenebb bunkónak tartott egyéneket is. Mi, ennek a kies országnak a kietlen, sivár lakói szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mivel választott-kinevezett vezetőink két kézzel szórják felénk a neveletlenség napi penzumait. Ha jól emlékszem, államelnökünk kezdte a leckeadást évekkel ezelőtt, még első mandátumának elején: ha olyasmit kérdeztek tőle, ami nem volt ínyére, fensőbbséges képet vágott, és egyszerűen odébbállt. És lévén, hogy a hal is a fejétől kezd szaglani, a kifinomult udvari (bocsánat, elnöki) etikett csínja-bínja is futótűzként terjedt a közvetlen alattvalók soraiban. Mára már általános szokás, hogy a hatalomnak nem kifejezetten tetsző kérdésekre elmellőzik a választ. A recept is egyszerű, az intelligenciahányadossal kissé hadilábon álló „nagyfejűek” is könnyen elsajátíthatják: fejet fel, a bárgyú vigyort a szorosan zárt száj köré illeszteni, aztán illa berek, nádak, erek... A fentebb említettek önmagukban még nem volnának főbenjáró bűnök, hisz neveletlen emberek mindig is voltak és – sajnos – mindig lesznek, a baj csak az, hogy az egyszerű halandók számára a másik embernek ez a semmibevétele, jelképes szembeköpése – példaértékű. Egyetem közelben lakom, úgyhogy naponta többször is van szerencsém szembesülni a bunkótréninggel.
Csak föl kell szállnom a buszra, és máris látom a széken végignyúló, elterpeszkedő, rágógumit csócsáló, és időnként buborékot a szembeülőre fújó ifjakat. Bocsánat, a jövendő értelmiségijeit, hisz egyetemre mennek, vagy onnan igyekeznek valahová máshová. És ha csak a terpeszkedés és rágógumi volna! De amikor kinyitják a szájukat, és mint az egyik dombtetőről a másikra elkezdenek ordítozni, akkor megnyugszom: nincs veszve semmi, biztos kezekben a jövő. Ezekbe annyira beleivódott a neveletlenség, hogy kinevelni belőlük immáron lehetetlen. Egyébként is: ki akarna valami olyasmit kinevelni egy szépreményű ifjúból, ami már a fél sikernél is többnek számít? Mi volna például, ha hirtelen beütne számukra egy vezető állás, ők pedig, a neveletlenség hiányában még képesek volnának a nekik köszönőknek visszaköszönni, és a kérdésekre válaszolni?! Mekkora szégyen volna ez számukra és pártcsaládjukra egyaránt! Még rágondolni is rossz!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.