2011. szeptember 05., 09:372011. szeptember 05., 09:37
A katasztrofális eredmények közepette az egyetlen pozitívum az, hogy az oktatási tárca legalább következetes volt, és a miniszter korábbi ígéretéhez híven a pótérettségin valóban nem voltak kevésbé elnézőek a diákokkal, mint a rendes vizsgán, így legalább hitelesnek tűnik az ígéret az eddigi, tarthatatlan helyzet megváltoztatására. Hiszen mostanáig nyílt titok volt, hogy gyakran nem a tudásnak, hanem az ötletes puskázási módszerek kitalálásában megnyilvánuló kreativitásnak voltak köszönhetők a korábbi évek tömeges érettségi sikerei. Mostantól azonban minden illetékesnek komolyan neki kell állnia elgondolkodni azon, hogy a biztonsági kamerák vizsgatermekben való elhelyezésén kívül milyen érdemi reformokkal lehetne kilábalni a gödörből.
A reformtól persze – legyen az akár a legideálisabb is – nem szabad csodákat várni. Nemigen tudja ugyanis fokozni azon diákok felfogóképességét, akik szerényebb adottságokkal rendelkeznek. Illúzió, hogy mindenki alkalmas arra, hogy érettségi diplomát szerezzen, majd továbbmenjen egyetemre, hiszen nem fog minden diáknak egyformán az agya. De az sem megengedhető, hogy a mostanihoz hasonló eredmények szülessenek – a kettő közötti optimális állapotot kellene megteremteni, amelyben a lehetőségek függvényében mindenki a képességeinek megfelelően tud elhelyezkedni. Hogy ezt kétszintű érettségivel, a szakoktatásra helyezett nagyobb hangsúllyal, a szakképzés színvonalának emelésével vagy egyéb módszerekkel érik el, annak eldöntése és kidolgozása az oktatási szakemberek dolga – viszont a lehető legsürgősebb feladat. Az egyik legfőbb kérdés mindemellett az, hogy mi lesz az „áldozati” generációval, amely először vérzett el a kemény követelmények miatt, és a következő, nem sokkal jobb kilátásokkal rendelkező évfolyamokkal, hogyan sikerül érdemi jövőképet vázolni számukra. Az ugyanis sem nekik, sem a társadalom számára nem túl biztató, ha már 18 éves korukban a munkanélküli-segély megszerzése jelenti számukra a legnagyobb sikerélményt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok