2011. szeptember 05., 09:372011. szeptember 05., 09:37
A katasztrofális eredmények közepette az egyetlen pozitívum az, hogy az oktatási tárca legalább következetes volt, és a miniszter korábbi ígéretéhez híven a pótérettségin valóban nem voltak kevésbé elnézőek a diákokkal, mint a rendes vizsgán, így legalább hitelesnek tűnik az ígéret az eddigi, tarthatatlan helyzet megváltoztatására. Hiszen mostanáig nyílt titok volt, hogy gyakran nem a tudásnak, hanem az ötletes puskázási módszerek kitalálásában megnyilvánuló kreativitásnak voltak köszönhetők a korábbi évek tömeges érettségi sikerei. Mostantól azonban minden illetékesnek komolyan neki kell állnia elgondolkodni azon, hogy a biztonsági kamerák vizsgatermekben való elhelyezésén kívül milyen érdemi reformokkal lehetne kilábalni a gödörből.
A reformtól persze – legyen az akár a legideálisabb is – nem szabad csodákat várni. Nemigen tudja ugyanis fokozni azon diákok felfogóképességét, akik szerényebb adottságokkal rendelkeznek. Illúzió, hogy mindenki alkalmas arra, hogy érettségi diplomát szerezzen, majd továbbmenjen egyetemre, hiszen nem fog minden diáknak egyformán az agya. De az sem megengedhető, hogy a mostanihoz hasonló eredmények szülessenek – a kettő közötti optimális állapotot kellene megteremteni, amelyben a lehetőségek függvényében mindenki a képességeinek megfelelően tud elhelyezkedni. Hogy ezt kétszintű érettségivel, a szakoktatásra helyezett nagyobb hangsúllyal, a szakképzés színvonalának emelésével vagy egyéb módszerekkel érik el, annak eldöntése és kidolgozása az oktatási szakemberek dolga – viszont a lehető legsürgősebb feladat. Az egyik legfőbb kérdés mindemellett az, hogy mi lesz az „áldozati” generációval, amely először vérzett el a kemény követelmények miatt, és a következő, nem sokkal jobb kilátásokkal rendelkező évfolyamokkal, hogyan sikerül érdemi jövőképet vázolni számukra. Az ugyanis sem nekik, sem a társadalom számára nem túl biztató, ha már 18 éves korukban a munkanélküli-segély megszerzése jelenti számukra a legnagyobb sikerélményt.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.