2011. szeptember 02., 11:452011. szeptember 02., 11:45
A szőlő s a piros ribizli is érik, az almafáról már potyog a korán érő termés, a csíkos fajtából való. Rebi kutyus, aki a múlt télen születése másnapján testvérek és anya nélkül maradt, s hol Mama, hol Tata, hol a fiúk injekciós fecskendővel adták neki a tejet, míg életmagra kapott, s ím jóravaló és hűséges házőrzővé gyarapodott, szóval Rebi, a mindig játékos apró négylábú nem leli a helyét, hol ficánkol, hol nyüszít, megint s megint körbeszaglássza a sok csomagot. Tata hallgatag, mint mindig, ugyanúgy tesz-vesz, mint mindig, a déli hőségben a hűs szoba csendjébe keresztrejtvényt bogarászni, s a napi sajtót áttanulmányozni ugyanúgy elvonul, mint mindig, csak most a szokásosnál egy kicsit gyakrabban jön hátra a nyári konyhába. Mama ugyanúgy sürög-forog az apró boronaházikóban, mint szokott, ugyanúgy varázsolja elő a finomabbnál finomabb falatokat, s terít asztalt, mint szokott, rutinszerű mindenkori ügyeskedését legfeljebb annyival egészíti ki, hogy a hatalmas kerek asztalra a család egyik kedvencének számító, csokoládékrémmel bevont fatörzset is feltálal, s a kicsi tornácon osztja a szélrózsa minden irányába a mindenféle jóságokat. Tíz tojást nektek, tizet öcsédéknek, tízet húgodéknak. Paradicsomból, paprikából is felpakollak, fiam, ne adjátok ki érte a drága pénzt, amikor itthon minden megterem, karácsonyra pedig levágjuk az egyik disznót. Évike, Imi, nézzetek szét még egyszer, nehogy valami fontosat itt hagyjatok, Julika, az útleveled, a repülőjegyed, a pénztárcád, minden meglegyen, pakoltam egy kicsi almás tésztát, erőspistát, édesannát, remélem, hogy nem veszik el sem Bukarestben, sem Brüsszelben, sem Torontóban a vámosok; a ruháid kimosva, kivasalva, mérjétek meg a nagy táskát, nehogy több legyen huszonöt kilónál. Matykó, Orsi, Boróka, az iskolában ügyesek legyetek, s mihelyt hazaértek, kivegyétek az iskolából az elsősöknek járó ajándéktáskát. Fiam, ugye szóltál a legényeknek, hogy pityókaszedéskor kéznél legyenek, nincs olyan sok, valamelyik nap egykettőre kiszedjük. Igen, szóltam, Mama, Levinek, Daninak, minden rendben, ha hamarébb nem, huszonhatodikán, a szárazajtai megemlékezéskor megint itthon leszünk. Na, akkor. A repülőtér messze van. S Kolozsvár. S Kistarcsa. Óvatosan menjetek, s odafigyeljetek, s mihelyt hazaértek, felhívjatok. A kapuban Mama ismételten le-leveszi a szemüvegét, s leányunokáival együtt pityeregve egyenként átölel. Elmentek, fiaim, megint elmentek, mint a fecskék. Tata kicsit hátrébb, visszahúzódottan, szerényen, mint mindig, nem szól, nem kérdez, tanácsot sem ád, minek, amikor annak idején mindent elmondott, amit el kellett mondani; az aprókhoz lehajol, a nagyobbakkal kezet fog, legfeljebb a szeme csillog a szokásosnál inkább. A motor felburrog, s az áldott nyáron vidám gyermekzsivajtól és fenőttkacajtól teli udvarra hirtelen csend borul. Pedig még meleget süt a nap. Mégis szeptember eleje van.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.