2011. augusztus 26., 06:502011. augusztus 26., 06:50
A kisebbik kormánypárt, az RMDSZ pedig a jelek szerint nemigen akar keresztbe feküdni a projekt előtt. Pedig mindkét tárca, amely a beruházás beindításához kulcsfontosságú engedélyek kiállítására hivatott, RMDSZ-es irányítás alatt áll, de sem a környezetvédelmi, sem a művelődési minisztérium vezetője nem utasította el elvi alapon a beruházást. Hogy ez a koalíciós partner zsarolásának tudható be, vagy annak, hogy az RMGC-vel megkötött szerződés újratárgyalása nyomán többletforrásokra számítanak a pártkassza számára, szinte mindegy.
Ezek után nem lesz csoda, ha az RMDSZ-szel szemben álló vagy a szövetségen belüli különutas romániai magyar politikai erők – amellett, hogy egy részük elvi alapon is elutasítja a bányaterveket – az RMDSZ-es elutasítás elmaradásában is támadási felületet látnak. Ne felejtsük el, hogy a magyarok számára érzelmi alapú is a projekt elutasítása – a 2000-es tiszai ciánszennyezés elsősorban Magyarországon okozott károkat, ezért ellenzi a budapesti kormány is – , ezért jelenthet mozgósító erőt az a vád az RMDSZ-szel szemben, hogy a bukaresti politikai érdekek és a nagytőke szolgálatába állva a veszélyes erdélyi beruházás támogatójává vált.
Ezen képet erősíti az is, hogy az RMDSZ pártsajtójában az utóbbi időben elkezdődött a szerecsen fehérre sikálására, a bányaprojekt veszélyeinek eljelentéktelenítésére tett kísérlet is, amely amolyan okvetetlenkedő bajkeverőként próbálja lefesteni a magyar kormányt és itteni szövetségeseit, illetve a Kelemen Hunor lemondását követelő civil szervezeteket.
A verespataki aranykitermelés mindemellett nagy valószínűséggel beindul, mert a jelenlegi kormánypártokban megvan hozzá a politikai akarat. Ám épp ezért nem szabad majd meglepődniük, ha a projektért a továbbiakban a politikai felelősséget is rajtuk kérik majd számon – legközelebb akár már a jövő évi választásokon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok