2011. augusztus 26., 06:502011. augusztus 26., 06:50
A kisebbik kormánypárt, az RMDSZ pedig a jelek szerint nemigen akar keresztbe feküdni a projekt előtt. Pedig mindkét tárca, amely a beruházás beindításához kulcsfontosságú engedélyek kiállítására hivatott, RMDSZ-es irányítás alatt áll, de sem a környezetvédelmi, sem a művelődési minisztérium vezetője nem utasította el elvi alapon a beruházást. Hogy ez a koalíciós partner zsarolásának tudható be, vagy annak, hogy az RMGC-vel megkötött szerződés újratárgyalása nyomán többletforrásokra számítanak a pártkassza számára, szinte mindegy.
Ezek után nem lesz csoda, ha az RMDSZ-szel szemben álló vagy a szövetségen belüli különutas romániai magyar politikai erők – amellett, hogy egy részük elvi alapon is elutasítja a bányaterveket – az RMDSZ-es elutasítás elmaradásában is támadási felületet látnak. Ne felejtsük el, hogy a magyarok számára érzelmi alapú is a projekt elutasítása – a 2000-es tiszai ciánszennyezés elsősorban Magyarországon okozott károkat, ezért ellenzi a budapesti kormány is – , ezért jelenthet mozgósító erőt az a vád az RMDSZ-szel szemben, hogy a bukaresti politikai érdekek és a nagytőke szolgálatába állva a veszélyes erdélyi beruházás támogatójává vált.
Ezen képet erősíti az is, hogy az RMDSZ pártsajtójában az utóbbi időben elkezdődött a szerecsen fehérre sikálására, a bányaprojekt veszélyeinek eljelentéktelenítésére tett kísérlet is, amely amolyan okvetetlenkedő bajkeverőként próbálja lefesteni a magyar kormányt és itteni szövetségeseit, illetve a Kelemen Hunor lemondását követelő civil szervezeteket.
A verespataki aranykitermelés mindemellett nagy valószínűséggel beindul, mert a jelenlegi kormánypártokban megvan hozzá a politikai akarat. Ám épp ezért nem szabad majd meglepődniük, ha a projektért a továbbiakban a politikai felelősséget is rajtuk kérik majd számon – legközelebb akár már a jövő évi választásokon.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.