A kérdezőbiztosok felkészültsége és hozzáállása mindenképpen egyik kulcsa annak, hogy az idei népszámlálás ne a lehető legpontosabban, hanem egyszerűen: pontosan felmérje a Romániában élő nemzetiségekhez tartozók számát. Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy a nyelvi jogok – amelyekről e hasábokon hányszor, de hányszor volt már szó! – nem az anyanyelv, hanem a nemzetiség alapján igényelhetők, akkor egyértelmű, hogy mennyire fontos a nemzetiségi hovatartozás pontos megjelölése és bátor és őszinte vállalása. Márpedig nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken igen könnyen előfordulhat olyan tényező, mint például a szándékos vagy véletlen kommunikációzavar, amelynek folytán a megkérdezett a meg nem értett kérdésre helytelenül válaszol. S mert sok kicsi sokra szokott menni, így torzulhat, sőt ki sem derülhet a valós tényállás. Eszményi körülmények között amúgy nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken csak olyan kérdezőbiztosok végezhetnék a felmérést, akik az adott helységekben élők anyanyelvén tudnak a megkérdezettekkel szóba állni.
A népszámlálás helyességének másik kulcsa mindenképpen a lakosság felkészítése. Pontosabban a megfelelő tájékoztatása például annak a tisztán látására, hogy milyen veszélyeket rejt(het) magában a nemzetiségi hovatartozás és az állampolgárság öszszekeverése, s az ebből eredő olyasfajta felületes vagy figyelmetlen, de mindenképpen „életveszélyes” válaszadás, miszerint mindannyian románok vagyunk, mert Romániában élünk. Vagy mennyire vészes a nemzetiségi és a táji vagy regionális hovatartozás összekeverése, amely a mi szemszögünkből arról szól, hogy a székely magyarság, illetve csángó magyarság vállalása miképp jelenik majd meg a kérdőíveken, s ezek öszszesítése nyomán azokban a végső adatokban, amelyek hosszú éveken át alapul szolgálnak majd mindenféle jogok osztogatásának, de inkább fosztogatásának. Mindenféle félreértést tisztázandó, jó volna egyszer s mindenkorra megjegyeznünk, hogy a székelységnek, ezzel együtt a csángóságnak a magyar nemzethez való tartozását hála Istennek már rég tisztázta, és helyére tette a történelem.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.